A terrorizmus apró előnyei

Az egyik, hogy Magyarországon meg lehet vele indokolni az egyetlen szakértő által sem javasolt, a haza érdekeit a putyini birodaloméhoz csatoló paksi bővítés 30 évre történő titkosítását. Ezt nem mástól, mint a magyar köztársasági elnöktől hallottuk, aki közölte: „Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása.” Az első állításba nehéz belekötni: Áder János teljesen jól látja, az atomerőmű nem biciklitároló, ahogy nem kávéfőző vagy 6-os villamos. Jó. De akkor azért, mert valakik megtámadhatják, a lakosság elől el kell hallgatni az oroszokkal – eleve a hátunk mögött – kötött deal részleteit, a hatástanulmányokat? Aki tehát az állampolgárok adatnyilvánossághoz való jogához ragaszkodik, az lényegében az Iszlám Állam szálláscsinálója? Néhány éve Orbán Viktor még a tízéves titkosítást is sokallta, mi történt vele azóta? (És mi történt velünk?) A másik dolog, amire a terrorizmust használni lehet, az a kommunista időszak titkosszolgálati iratainak, az „ügynöklisták” publikálásának megakadályozása. Ezt a célt széles politikai koalíció képviseli Magyarországon úgy 25 éve, és talán senki nemtett érte többet, mint Boross Péter volt belügyminiszter és irattitkosíttató. Sok éve kijelentette:„Ha egy ország bármilyen indíttatásból köznyilvánossá teszi a titkosszolgálataival együttműködő ügynökök névsorát,lemond a védekezés lehetőségéről. (...) Márpedig napjainkban többnyire a titkosszolgálatok is csak közösen tudnak eredményeket elérni olyan közös ellenséggel szemben, mint például a terrorizmus.” Hogy mi van? Oké, a titkosszolgálati iratállomány nem biciklitároló, és nem is atomerőmű. De mi, EU- és NATO-tagként halál komolyan így védekeznénk a terrorizmus ellen, hogy elhallgatjuk a 25 éve véget ért pártállami múltat? Védekezni erős, öntudatos és igen: liberális demokráciák tudnak, amelyek elemi fontosságúnak tartják a múlt rendezését, az információs önrendelkezést, a joguralmat, a jogbiztonságot.  Ehhez képest ez az ember, aki az életét tette fel arra, nehogy valaha kiderüljön a rendszereken átívelő nemzetbiztonsági kontinuitás, a napokban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy még 1990-ben, a titkosszolgálatokat felügyelő miniszterként „bekérette” Orbán Viktor állambiztonsági megfigyelési aktáját, és semmi kompromittálót nem látott benne (tette ezt válaszul a napokban újra felbukkant hazug ügynökvádra).  Egy évvel a rendszerváltás után tehát Boross Péter fogta magát, kikerestette és belenézett. Mapedig észt oszt. Szerintem azért ne háborodjunk fel ezen túlságosan, mert azzal is a terrorizmust segítenénk.  A szerző a hvg.hu publicistája