A tavasz első pillanata

Az emberek nehezen hiszik el, hogy vége szakadhat egyszer a nagy büdös kassai télnek. A villamosokon ugyanolyan morcosan húzzák össze magukat, mintha nem sütne hétágra a nap. Nem beszélnek, nem adnak át ülőhelyet, nem teszik arrébb csomagjaikat, hadd kerülgessék az újonnan felszállók. Ez a szürke, ellenséges massza egyszerre kapja fel fejét egy vidám kurjantásra: „Hát maga nem szégyelli magát?! Szőrmesapkát húzni a legnagyobb tavaszban?! Semmilyen fejfedő nem kell már ilyenkor, ember!” Mindenki a hang irányába fordul. Csillogó szemű, mosolygó, ősöreg bácsika áll a kocsi végében, és feddő szavait egy hasonló korú, ismeretlen férfihez intézi. Amaz meglepetten igazgatja sapkáját, és egészségi ál-lapotáról kezd panaszkodni. „Ugyan már! Túléltük az influenzajárványt, túlélünk mi mindent, még az atomháborút is! Attól se a szőrmesapka fog megvédeni! Mit szólnak a hölgyek, ha ilyen tökfedőben látják magát?!” Csak nem hagyja abba. Olyan, mint egy neveletlen suhanc. A hűvös tekintetek azonban felengednek, néhány arcon mosoly cikázik át, mintha most vette volna észre a nép, hogy itt a tavasz. Valaki ülőhellyel kínálja a vidám öreget, aki köszöni, de nem szorul rá, tud ő állni a saját lábán. Éles kanyar következik, egy fiatalasszony elveszti az egyensúlyát. A bácsi elkapja a nő derekát, és ügyesen megmenti a zuhanástól. „Kapaszkodjon, nagysága, úgy mennek ezek, mint az állatok! Rosszabbak a sínek is, mint régen. Én már csak tudom. Mit gondol, hány éves vagyok!?” – kérdi szinte incselkedve. Az asszony helyett az előbb leteremtett szőrsapkás tippel: „Egyidősek lehetünk. Nyolcvanöt?” A bácsi kajánul csippent a szemével. „Nyolcvankilenc, öregem! Ha megérem, egy hét múlva ünneplem a kilencvenediket.” Ekkorra már teljesen felélénkül az utazóközönség, mosolyognak, bólogatnak, egy nénike megigazgatja haját. A szőrsapkás kezet ráz újdonsült ismerősével: „Megesküszöm magának, hogy mindketten halálunkig élni fogunk! Ez úgy igaz, ahogy itt állok! Na, minden jót!” És a hetes villamoson kitör a friss, tavaszi hahota.