A szerb kormány egy része a randalírozók oldalán

Ezt erősíti meg az is, hogy Velimir Ilics, Vojiszlav Kostunica legszorosabb szövetségese az erőszak első, még február 17-i hulláma után kijelentette: a demokráciához nagykövetségek, pártszékházak ablakainak a beverése is hozzátartozik.

A hétvégén aztán a Blic című belgrádi újság közölt részletet abból a vitából, amely a február 17-inél is súlyosabb csütörtöki zavargások előtt pár órával, a szerb kormány ülésén zajlott. A szöveghez két forrásból is hozzájutottak, s az kétségtelenül hiteles.

VELIMIR ILICS (infrastruktúráért felelős miniszter): Sokkal nagyobb kár ért bennünket, mint néhány betört ablak. A B92-nél (belgrádi rádió) és más médiumoknál vigyázhatnának rá, hogyan beszélnek azokról a fiatalokról.

SZNEZANA MARKOVICS (ifjúsági és sportminiszter): Önnek van a legkevésbé joga arra, hogy bárkit kioktasson arról, hogyan kell viselkedni. Mindannyian tudjuk, miket beszélt.

VELIMIR ILICS: Hölgyem, ön még csak két hónapja foglalkozik sporttal, én pedig már húsz éve. Vigyázzon, mert még a végén meglátogatja néhány sportoló.

DRAGAN SUTANOVAC (védelmi miniszter): Milyen sportolók? Miről beszél? Ha kell, odaállok én azok elé a nyamvadtak elé. Más kérdés ugyanakkor, hogy a rendőrség miért kapott utasítást egyrészt arra, hogy engedje tombolni a huligánokat, másrészt arra, hogy védje a rendet és a békét. Az ilyesmit csak megszenvedhetik a rendőrök.

VELIMIR ILICS: Nem nevezheti őket huligánoknak csak azért, mert betörtek néhány ablakot és bántottak pár rendőrt.

DRAGAN SUTANOVAC: Pontosan ötvenhármat.

VOJISZLAV KOSTUNICA (miniszterelnök): Azok az emberek, a huligánok, ahogy maga nevezi őket, csak a nemzetközi jog megsértésére reagáltak. (Néhány miniszter nevet, mások kiabálnak.)

DRAGAN SUTANOVAC: Kérem! Ha nem irányítják őket, azt se tudják, mit csináljanak! Hol van itt a nemzetközi jog védelme?!

A kormányülés úgy ért véget, hogy a miniszterek nem értettek egyet a február 17-i rombolás, az amerikai és a szlovén követséget, a B92 rádiót és a liberálisok pártszékházát ért erőszakos támadás megítélésében. Néhány órával később elkezdődött Belgrádban az újabb, még pusztítóbb rombolás.

Az sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy józan belátásra vezesse a politikusokat. Az erőszak szításában ezúttal is Velimir Ilics járt elől, aki szűkebb pátriájában, Cacakon egy Koszovó függetlensége ellen összehívott tüntetésen képes volt azt állítani, hogy a Koszovó függetlenségét akarók irányították a belgrádi zavargások résztvevőit. „Amikor látták, milyen sok ember ment el a nagygyűlésre, összedugták a fejüket, gyors tervet csináltak, s gyújtogatni, fosztogatni kezdtek, míg mi a Szent Száva templomban imádkoztunk. Az volt a céljuk, hogy médiumaikban más képet mutassanak rólunk, azt hirdethessék, hogy a szerbek vandálok.”

Aztán egy furcsa logikai csavarral a miniszter mégis a korábban elítélt rombolók mellé állt, s a következőképpen fejezte be épületes fejtegetését: „Nem fogunk rombolni és követségeket kővel dobálni, a nagykövetek pedig örüljenek, mert egész könnyen megúszták ahhoz képest, amit érdemelnek” – mondta az infrastruktúráért felelős szerb miniszter.