A pozsonyi árvíz nagy haszna

Bevezetés és motiváció. Minden pusztulás egyben magában hordozza a megújulás lehetőségét is. Képzeljük csak el, hogy mekkora üzletet jelent egy cég számára, ha egy háború sújtotta államban befektethet. Például hidakat épít, erőszakkal kettészakított folyópartokat és emberi sorsokat köt össze, miközben tevékenyen hozzájárul saját országa jelentős GDP-növeléséhez.

Részletek. Árvíz volt, lesz jövőre is, meg azután is. Javaslom ezért olcsó jutazsákok behozatalát Szudánból és Etiópiából, ott az árvíz úgyis ritkaságszámba megy, zsákuk lehet elég. Kedvezőtlen árajánlat esetén műanyag zsákok is beszerezhetők a nyitranováki vegyi gyárból (ha még nem állt le). Az utóbbi azért is hasznos lehetne, mert össze lehetne kapcsolni a „Szlovák árut veszek, majd megveszek” kampánnyal. A zsákokat feltétlenül el kell látni az „árvízhatatlan” címkével. Homok szintén Afrikából importálható, ott ez a cikk nem drága (már Rejtő Jenő is megmondta). Használat előtt átszitálandó, nehogy a benne maradt kavicsdarabok kiszakítsák a zsák ol-dalát, netalán felsértsék a munkások tenyerét. A felesleges zsákok később szuvenírként értékesíthetők. A hamisítványok kiszűrése végett az ilyen darabokat feltétlenül el kell látni a „Végignyalt a Duna” feliratú címkével.

A Duna-korzón hömpölygő tömeg óriási vásárlóerőt jelent. Most kell megragadni az alkalmat: vízhatlan gumicsónakok, helyzetjelzőkkel ellátva, vízhatlan mentőmellények, vízhatlan karórák, vízhatlan nyomogatós videojátékok (az ember elunja magát a hűvös vízben), vízhatlan, egyirányúsított kiöntőnyílással ellátott pálinkás butykosok (tartalmuk ízlés és nemzetiség szerint váltogatható, borókapálinka, barackpálinka, kóser szilva, valamint tízkoronás almabor) jöhetnek számításba. Köztársasági elnökök részére sompálinkás változatot feltétlenül kell készíteni.

Közelednek a választások. Államfőpártiaknak pólókat kell gyártani „A Dunában gőte úszik, a kormány meg otthon bakit bakira halmoz” felirattal, az összes szlovák nemzeti pártoknak ugyanezzel a szöveggel, az utóbbiakon Mecenzéf városának a címerét nem kötelező feltüntetni. Valamilyen irányt tartó pártoknak „Menjünk az Unióba, de ne vizes lábbal!” ajánlott, az egyre fogyatkozó népességpártiaknak akár a „Bős 1992–2002. Mi megmondtuk!” felirat is megengedhető.

Gondoljunk csak bele, nagy katasztrófák után hány turista özönli el a környéket (lásd World Trade Center). Mindenki szuvenírt akar. Nyugodtan piacra dobhatók a Propeller hajóállomásnál alámosott és leszakadt járdadarabok, a megmaradt homok, a feleslegessé vált műanyag fólia. Gazdagabbaknak akár betondarabokat is kínálni lehet a Dunacsúntól Bősig terpeszkedő betonvályúból „Engem senki nem tud széjjelverni” szöveggel, Július Binder saját keze írásával. Ha már levonult az árhullám és fellélegezhettek az emberek, jöhet a boldog és felhőtlen szórakozás. Idült könyvmolyoknak és megrögzött unatkozóknak Vujity Tvrtko megírhatja „Legeslegújabb pokoli történetek, de tényleg” című könyvét. Ha a konkurens televízió lépne, rögtön címet is ajánlok: „Frei Tamás: Egy riporter elázott dossziéjából. Megdöbbentő emberi sorsok, a Faluból, Ahonnan Nem Akartak Kiköltözni”. Aki utál olvasni, annak a következő cédéket ajánlom: „Bánatos Csallóközi Fűzfák. A Dáridó sztárjai együtt énekelnek a dévényi árvízkárosultakkal”, komolyabb zenét kedvelőknek jöhet „Varnus Xavér: Vízizene. Tizenkét variáció egy dallamra, amelyet nem is orgonára írtak, de mindegy” címmel, gyerekeknek bátran elkészíthető a Pap Rita–Bodnár Attila szerzőpárostól a „Vízibizi kalandjai” című lemez, tizennyolc IQ feletti személyeknek eladni tilos.

Összegzés. Látható, hogy egy árvíz nemhogy nem rombol (péntek délutánig Pozsonyban egy bank pincében tartott számítógépes rendszere sem ment tönkre, például), hanem még tetemes hasznot is hajt. A további ötleteket a szerkesztőségbe várom.