A politikai kalandor

Volt már egyszer – nem is olyan rég – egy kalandorunk, aki a játékszabályokat durván felrúgó módszereivel alaposan össze tudta zavarni a szabályok korrekt betartásához ragaszkodókat. Nincs mit szépítgetni, a Horn Gyulának arcátlanul lakosságcserét ajánló, a szlovákságot a határon ugrásra kész magyar hadsereggel riogató Mečiar kalandor volt a javából, az a fajta, akit Bibó így jellemez: „Ez az az emberfajta, aki képes arra, hogy ... a maga rövid lejáratú sikerkeresésében belevesse magát a kaland olyanfajta lehetőségeibe, amelyektől minden távolabbra néző jellem visszariad.” Bár Mikuláš Dzurinda kormányfőt egyre gyakrabban hasonlítják Mečiarhoz, a fenti jellemzés nem illik rá. És főleg – hiányzik belőle az a magabiztosság és erőt mutató határozottság, amely a kalandorokra annyira jellemző. Egyetlen területen fölényesen magabiztos és határozott: ha a magyarokról van szó. Jöhet bármi, ami velük kapcsolatos, ő nyomban gondolkodás nélkül, pattogó stílusban elutasítja. ĺgy utasította el a napokban Magyarországnak azt a felvetését, hogy az EU alkotmánya rögzítse a kisebbségek jogait. Tudja egyáltalán Dzurinda, hogy mit utasít el? Elgondolkodott-e már azon, hogy Európában csak öt állam (Izland, Liechtenstein, Monaco, Portugália és San Marino) tekinthető egynyelvűnek, és kontinensünk minden tizedik lakója valamilyen nemzeti kisebbség tagja? Szerencsére akadnak, akik – Dzurindával ellentétben – gondolkodnak, és kezdik belátni a kisebbségekkel kapcsolatos klasszikus doktrínák tarthatatlanságát. És persze abszurditását is, amelynek egyik legpregnánsabb megnyilvánulása az Európa Tanácsnak az ominózus 1201-es Ajánláshoz fűzött memoranduma, amely leszögezi, hogy az ott feltüntetett jogok egyéni jogok, amelyeket kollektíve gyakorolnak, nem pedig kollektív jogok. A fából vaskarika megoldásoknak lassan bealkonyul, mert egyre többen vallják, hogy a kisebbségek jogainak rendezése nélkül az európai egység formálisan sem képviselhető. A balkáni háború tömegeket döbbentett rá, hogy az etnikai konfliktusok nemcsak az adott állam biztonságát veszélyeztetik, hanem az egész térségét is. Most az EU alkotmányának megszövegezése egyedülálló alkalmat kínál a konfliktushordozó helyzet rendezésére. Aki ennek ellenére elzárkózik a kisebbségi kollektív jogok problémakörének megoldását célzó törekvések elől, és azokat kizárólag magyar követelésnek állítja be, melyek elutasításával jó pontot kíván szerezni szlovák nacionalista körökben, az szűklátókörű, józan belátásra képtelen politikus. Sőt, mondjuk ki nyíltan: politikai kalandor.