A pénz államnyelve

A Duna TV híradásában figyeltem fel a sajtótájékoztatóra, amelyet egy benzinkút közelében tartottak. Nem a helyszín volt érdekes, hanem a résztvevők személye és a téma. Csapody Miklós és Petkó András, a Magyar Ország?gyűlés képviselői (MDF) szóltak a magyar nyelv fontosságáról a Mol benzinkutaknál. Ha jól emlékszem, olyasmit is mondtak, hogy „a Molnak kötelessége szem előtt tartani a határon túli magyar közösségeket…”

Talán jobban hangzott volna, ha ez egy határon túli magyar párt vagy civil szervezet képviselőjének a szájából hangzik el, de így sem rossz, ezzel a gondolattal már több mint egy évtizede találkoztam, a legposványosabb mečiari időkben. Nagykürtösnél tankolnom kellett, s mivel egy tábla Mol kutat jelzett, arra fordítottam a kormányt. Mintha egy más világba érkeztem volna! Fényesség, piros–fehér–zöld optimista színek, patyolattisztaság. Pazar környezet. Fizetéskor a nemzeti szín sugallatára magyarul szólaltam meg. A pénztáros akcentussal és akadozva ugyanígy válaszolt, de elnézést kért, hogy nem tud jól magyarul, ha kell, szól a kollégájának, aki jól bírja a nyelvet.

Még néhányszor betértem a Molhoz, de a kezdeti varázs lassan megkopott (közben a Mol is Slovnaftra váltott), beletörődtem a fogyasztói ájulatba: egykutya. A benzinkúthálózatoknak, áruházláncoknak, bankfiókoknak és a bennünket manipuláló egyéb konstrukcióknak egy céljuk van: a pénz! A pénz, amelyről már Vespasianus római császár óta tudjuk, nincs szaga (pecunia non olet). Mondta ezt az ókori imperátor akkor, amikor olyan helyeket is megadózott, ahová a királyok (és császárok) is gyalog járnak.

Néha megpróbálok az árral dacolni, de reménytelen, mint a bankok esetében. Belőlünk élnek, ám ők diktálnak – jutott eszembe a napokban. Ha már szövetkeztek ellenünk, akkor az OTP Bank kassai fiókjában legalább elvégzem a nyelvtesztemet. Maradt valami a nemzeti színből: a zöld. Ezért is bátorkodtam megkérdezni a bank csinos alkalmazottjától, tud-e magyarul, illetve kaphatok-e információt magyarul. A válasz: „Nem tudok magyarul! Szlovákiában az államnyelvről szóló törvény szerint a hivatalos nyelv a szlovák!” – Olyan magabiztos volt a kioktatás, mintha az ultranacionalista nemzeti párt évtizedek óta primitív magyargyű?löletből élő (és milyen jól!) elnöke mondta volna, vagy a racionális kulturális miniszter, aki a nevével ellentétben eddig nem sok empátiát mutatott az itteni magyarok iránt. A banki amazon ilyesmikkel nem is áltatta magát: Uram, sajnálom, hogy nem tudok magyarul, de ha kívánja, szólok a kolléganőmnek. Kereken kimondta: államnyelv és punktum! A bankból kijőve ismét a jeles katonára és császárra gondoltam, akinek a szólása kétezer év után új értelmezést kap. A pénznek ugyan nincs szaga – nyelve viszont van: államnyelve!

Máté László