A német külügy náci bűnösei

A berlini külügyminisztériu aktívan részt vett a náci bűncselekmények elkövetésében – állapította meg jelentésében egy német történészbizottság. A vitát egyébként az váltotta ki, hogy a minisztérium helyi újságjában meglehetősen méltató hangnemű nekrológ jelent meg egy olyan egykori, birodalmi diplomatáról, akinek nevéhez számos háborús bűncse?lekmény elkövetése fűződött. Az e célból alakult bizottság végleges jelentését az év végére ígérte, kedden azonban nyilvánosságra hozták az eddigi kutatási eredményeket. Az öttagú testület fő megállapítása szerint „a külügyminisztérium a náci rezsim egyik központi hatósága volt, s ebből fakadóan aktívan részt vett a nemzetiszocialisták által elkövetett bűncselekmé?nyekben.” Voltak olyan diplomaták is, akik ellenállást tanúsítottak, de nem felel meg a valóságnak az a még a hetvenes években is hivatalos álláspontnak számító legenda, amely szerint a minisztérium az ellenállás bástyájának számított. A bizottság számára egyébként némi fejtörést okozott, hogy kikre is terjessze ki a vizsgálatot. Azaz milyen erős volt a „kontinuitás” a minisztériumban a náci rezsim bukása, illetve a szövetségi köztársaság megalakulása után. Ezzel kapcsolatban a bizottság vezetője azt mondta, a minisztérium 1951-ben történt újjászületése után több olyan diplomata került vezető beosztásba, akikkel szemben korábban a bűnré?szesség vádja merült fel. A jéghegy csúcsát a történész szerint követségi diplomaták jelentették, köztük az a Franz Nüsslein későbbi madridi főkonzul, akinek nekrológja – az elhallgatott múlt miatt – 2004-ben az említett vitát kiváltotta. Nüsslein a náci időkben a megszállt Cseh- és Morvaországban a birodalmi protektorátus képviselőjeként főügyészként tevékenykedett, s később azzal vádolták, hogy részt vett mintegy 900 személy kivégzésében. Noha a későbbi csehszlovák hatóságok 20 évi börtönre ítélték, 1955-ben hazatérhetett, s a kü?lügyminisztériumban alkalmazták, ahonnan a madridi állomás után főkonzulként vonult nyug?díjba. A bizottság elnöke hangsúlyozta: a végső jelentés aligha tartalmaz majd szenzációkat. Az általános összefüggések feltárása mellett az egyes eseteket is igyekeznek kellően megvilágítani, s ezek között számos „rendkívül érdekes” is akadt. Példaként említette Gerhard Feinét, aki Budapesten volt követségi titkár, s zsidók ezreit mentette meg a deportálástól. A bizottság elnöke hozzátette, hogy túl kevés Feine volt a német külügyminisztériumban 1933 és 1945 között. (m)