A klímaváltozás itt van

Az intézet adatai szerint az 1960 és 1991 közötti átlaghőmérsékletnél 2,6 fokkal magasabb volt a tavalyi. Ha tetszik, ha nem, itt a klímaváltozás.

Ebből a perspektívából nézve különösen szomorú, hogy változatlanul késlekedik az egységes nemzetközi fellépés. Bár az USA – amely az egyik legfontosabb nemzetközi szereplő a klímaváltozás kapcsán is – az utóbbi időben tett néhány lépést a helyes irányba, felvállalt néhány plusz kötelezettséget, az országban változatlanul nincs a dologgal kapcsolatban politikai konszenzus.

Épp a napokban jelentette be elnökjelöltségét Ted Cruz republikánus szenátor, aki a klímaváltozásban „hívőket” azokkal helyezte párhuzamba, akik anno azt hirdették, hogy a Földünk lapos. Mármint, hogy mindkét csoport megtévesztett és balga. Cruz ráadásul nemcsak a saját véleményét fejezte ki ezzel, hanem a szavazók egy jelentős hányadáét is. Hiába van a tudósok között gyakorlatilag teljes konszenzus az éghajlatváltozással kapcsolatban, néhány hangos ellenaktivista képes megtéveszteni az állampolgárok jelentős részét. És akkor nem szóltunk arról, hogy az olyan nagy, fejlődő országok, mint India és Kína, belátható időn belül biztosan nem fogják csökkenteni ökológiai lábnyomukat, sőt.

Mit jelent ez a régiónkra nézve? Egyrészt a változó átlaghőmérséklet már középtávon fenyegeti a mezőgazdasági termelés jelenlegi struktúráját. A hagyományosan termesztett növények kiszorulhatnak, és új fajtákra kell átállni. Másrészt a klímaváltozás nem egyszerűen hőmérséklet-változás: kiszámíthatatlanabbá teszi az időjárást, egyre gyakoribbá válhatnak az itt extrémnek tűnő, a trópusokon viszont megszokott időjárási viszonyok. Télen pedig a szokatlanul heves hóviharok, amelyek a melegebb klíma ellenére beköszöntenek.

Mindeközben a „zöldkérdés” Szlovákiában még mindig nem téma. Zöld párt a parlamentbe nem jutott be még soha, a környezetvédelmi minisztérium pénzpumpa hírében áll, az ország részt vesz az emissziós bizniszben. Bár Szlovákia nem tartozik a legnagyobb ludasok közé a klímaváltozás előidézésében, de az ellene harcolók közt sem jár élen. S amíg a lakosságnak ez a téma nem fontos, addig aligha foglalkoznak vele a politikusok. Ideje lenne ráébredni: az, hogy az időjárás szempontjából ilyen „jó dolgunk van”, szerencsés adottság, de nincs rá örökös garancia. Addig kell elkezdeni foglalkozni a körülmények megóvásának lehetőségeivel, amíg nem késő. Persze nem bánom én, ha dús, érett narancsokat szedhetek a kert végében, csak jó lenne, ha közben a megváltozott időjárás miatt nem kellene alapjaiban átalakítani a megszokott életformánkat.