A jövő elkezdődött

Nem, egyelőre nem bolondultam meg, egyébként sem én találtam ki a szlogent, mely szerint a jövő elkezdődött, hanem egy magyarországi magyar párt magyar píármenedzsere. S ha Magyarországon elkezdődhetett a jövő, miért ne tehetné meg Szlovákiában, különösen a szlovákiai magyarok számára, elvégre már egy a nemzet (ez is ugyanabból a fészekből pattant ki), határtalan az együvé tartozás. Legföljebb az érzések, érzelmek, irányultságok stb. közt lehet némi eltérés, noha többen azt szeretnék, hogy ha már egyszer egy a nemzet, egyforma barom legyen, igába hajtott fejjel, egy kötőfékkel ráncigálva egy irányba, egy ostorral terelgetve ugyanarra, legyen a cél mocsár vagy szakadék.

No de a jövő másként kezdődött. Az úgy volt, hogy egy ismerős ismerősének a lakásából kiköltözött a százötvenedik albérlő. Ez a létszám röpke néhány év alatt gyülemlett föl, hol a bérlőnek nem tetszett a csöpögő csap, hol a tulajdonosnak nem tetszett, hogy nyitva hagyták a csapot, és többszörösen eláztatták az alsó szomszédot. Arról nem szól a fáma, mi volt a gond a százötvenedikkel, egyszerre köddé vált. A tulaj úgy gondolta, mielőtt beengedi birodalmába a következő jelöltet, eltakarítja a romokat. Talált is egy zsák körömlakkot, több tubus arcfestéket, millió tégelykét, rúzst, hajlakkot, zselét, mindent, mi haj- s bőrnek ingere. Ezek a csodaszerek a vitrinben sorakoztak, csillogtak-villogtak, mint a porcelánfigurák szoktak volt. Az egyetlen szoba után a konyha következett. Száraz kenyér, penészes ez-az, zsíros tepsik, fazekak és lábasok egykor odakozmált, mára beleszáradt vagy zöldes színben pompázó ételmaradékkal. A fűszertartók üresen tátongtak. Az evőeszközt is csak használták, nem sokat bíbelődtek a mosogatással, igaz, mosogatógép sehol, lakkozott körmökkel meg nem úri(asszonyi) dolog edénytisztítással foglalatoskodni. Az egyik fiókban lapult a meglepetés (vagy ahogyan Magyarországon, elsősorban Pesten mondanák, a meglepi): zöld tea tablettában. Azt hittem, rosszul hallok. Eddig úgy tudtam, a teát egyrészt azért találták ki, mert gyógyító hatású, másrészt azért, mert az ember teázás közben beszélget, ne adj isten, elmélkedik, olvasgat, tehát nem kapkodja el a műveletet. A tabletta viszont éppen arról szól, amiről az űrhajósok kosztolása: bekapni, lenyelni. Csak csóváltuk a fejünket annak idején, amikor kiderült, az űrka?pitányok és az űrlegények tubusból esznek, esetleg lenyelnek egy-két pasztillát, aminek se íze, igaz, bűze sincs. Végre elkezdődött a jövő: a teatabletta az űrközelbe vezető első lépés, a következő talán a paprikás csirke nokedlivel tabletta.