„Jönnek friss tavaszok – vetés sarjad, / áldott és meleg nap szökken az égre, / nem lesz éhség többé, nem lesz nyomor / és nem lesz háború, – csak béke, béke...” – Bábi Tibor versét a Fáklya folyóirat 1953. májusi számában láttam a minap, és most a pozsonyi Szlovák Nemzeti Felkelés terén jut az eszembe, ahol Putyin és „különleges művelete” ellen tüntetnek.

Pletykálni mindenki szeret – az is, aki tagadja. Lehetünk a pletyka szándékos továbbadói, kíváncsi hallgatói, olykor szenvedő alanyai is, de tény, hogy mindannyian alakítjuk, terjesztjük. Szvetelszky Zsuzsanna ezzel a különös, mindenki által művelt, de kevesek által ismert jelenséggel foglalkozik tudományos szinten.

​​​​​​​Régi tanáraim mondogatták, hogy a „két szél összeér”. Ez annyit jelent, hogy a szélsőségesek egészen odáig mennek, hogy végül a radikalizmusukkal összeérnek és hasonló hatásokat érnek el, illetve egymást erősítik.

Bármilyen ügy érdekében felemelni a hangunkat következményekkel jár. A nők jogait védelmezve akár szóban, akár írásban vagy konkrét tettekkel, gyakran elutasító, sőt gyűlölködő véleményekbe ütközünk, és ez a téma megosztja még.

Most kezdődött az idősek hónapja, és már vége is van. S pontosan ez a lényeg: tegnap még fiatalok voltunk, holnap már idősek leszünk. S ami közte van, elröppen, ám nem úgy, mint egy cikázó pillangó, mert az még visszajöhet, de a fiatalság már nem. ​​​​​​​

Kitartóan kúsznak felfelé az élelmiszerárak és drágul az energia – ami a legnagyobb gond, hogy egyiket sem egyetlen esemény okozza, hanem több dolog együttes hatása. Mindezt a klímaváltozás majd tovább fokozza: a fő élelmiszer-termelő vidékeken, a világ különböző, egymástól távoli pontjain akár egyszerre következhet be komoly katasztrófa, aszály vagy éppen árvíz, hogy a közel-keleti és észak-afrikai térséget sújtó sáskajárásról ne is beszéljünk.

A biztonsági szervek közül legtöbben a Nemzeti Bűnüldözési Ügynökségben (NAKA) hisznek, és a Čaputovában bízók száma eléggé megcsappant! Nézzük!

Több hónap után újra ellátogattam a Facebookra, és az első bejegyzés, amit a rendszer kidobott, egy néhány évvel ezelőtti kép, amit a szomszéd fehér cicáról készítettem.

Ahogy Európán kívülre tekint az ember, rádöbben: a világ sok országában még feudális viszonyok uralkodnak.

Nyíljanak meg az egek, hasadjon a templom kárpitja: győzött az igazság. Ezt gondolták sokan, mikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta: nem volt helyénvaló a Marián Kočnert és Alena Zsuzsovát felmentő ítélet. Pedig ez távol áll az igazságtól. Szomorúan távol.

Ahhoz, hogy valaki egy országot irányítson, tulajdonképpen nem kell semmilyen különleges végzettség. Még orvosi igazolás sem kell hozzá. Lehet bármilyen labilis személyisége a jelöltnek. IQ-tesztet sem kell írni. Sőt, uram bocsá, még az sem baj, ha plagizálta a diplomamunkáját. Egy országot bárki irányíthat.

A demokrácia szó meghatározása sokféle, a világ minden táján mást értenek alatta az emberek – történelmi, társadalmi jellegű közösségi tapasztalataik különbözősége miatt. A legáltalánosabb definíció szerint az a demokrácia, amikor az emberek saját kezükbe vehetik sorsuk alakítását.

Kezembe került egy régi füzetem, amelybe annak idején feljegyeztem néhány gondolatot Victor Hugo A nyomorultak című regényéből, mert úgy éreztem, nagyon is érvényes mai világunkra.

Érdekes információkat tudhatunk meg a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének novemberi Covid-helyzetfelméréséből.

Hiába is próbálnám álcázni, két-három mondat után úgyis nyilvánvaló lenne, hogy hangulatom a béka feneke alatt van.