Már nem emlékszem pontosan, de hatodikos-hetedikes korunkban valamilyen furcsa oknál fogva egy füzetbe írtuk a véleményünket az iskoláról, majd felolvastuk őket hangosan, általános éljenzés közepette.
Lángoló társadalom
Többen közülünk, ahogy az tizenhárom éves taknyosoknál lenni szokott, elég buta dolgokat produkáltak – például hogy legszívesebben lerombolnánk, felrobbantanánk az épületet, sőt egy szerencsétlen még azt is mondta, hogy felgyújtaná. Bár elvileg csak egyfajta diákok közötti menősködésről volt szó, a dolog kiszivárgott, a füzet a tanári kar kezébe került, s óriási botrány lett belőle. Jött a megtorlás: beírások, rossz magaviseleti osztályzatok, néhány nevelési szándékú szülői pofon.
Naiv gyermeki logikával azonban nem igazán értettük, hogy miért van ekkora felhajtás az egészből. Végül is még egy vak embernek is látnia kellett, hogy talán kicsit félreérthetően, de mégis csak viccelődtünk. Nézzünk szembe a tényekkel: melyik épeszű ember akarna tényleg felgyújtani egy iskolát?
Eltelt néhány évtized, az idők megváltoztak. Egy tizennyolc éves diák a Teplice utcai, kivételesen tehetséges gyerekek számára fenntartott pozsonyi gimnáziumnál leparkolt a robogójával, felmászott egy létrán kezében egy kannával, és egy betört ablakon keresztül bejutott az épületbe. Az egész első emeleten, de főleg az énekteremben gyúlékony üzemanyagot öntött ki, és gyufát vagy öngyújtót gyújtott. A lángok mindent elpusztítottak, még a szerencsétlen fiatalember is életét veszítette.
Megborzongtam, amikor ezek után a múltbeli, meggondolatlan, gyermeki bohóckodásunkra gondoltam. Manapság teljesen összemosódik a való világ a veszélyes fantáziaképekkel, mára elmosódott a határvonal a primitív fiús erőfitogtatás és frajkerkodás, valamint a valóság között. Felszívódott a közösségi média megjelenésével, az elit iskolák felemelkedésével, illetve kitörlődött a kudarctól való félelem, a gyerekekre és a szülőkre nehezedő egyre növekvő társadalmi nyomás, illetve az egyre inkább eltorzuló értékek által. A világjárványról és a gazdasági bizonytalanságról már nem is beszélve...
Természetesen a „rövidzárlatnak” sokkal több oka is lehet, és nem lehet biztosan megmondani, hogy egy adott esetben mi érvényesült, illetve mi volt az utolsó csepp a pohárban; a boldogtalan elme rejtelmeire nincsenek egyszerű válaszok. De itt az ideje, hogy elkezdjük a nyomozást, mert a helyzet riasztó. Nemcsak Szlovákiában, hanem külföldön is egyre több az értelmetlen, különös, de akár brutális támadás, amelyet mentálisan beteg, gyakran nagyon fiatal emberek követnek el. Időnként úgy tűnik, hogy ez nem egyének mulasztása, hanem rendszerszintű hiba.
A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.