Változó tudomány

A pandémiás bezártság után egymást követik nemcsak a kulturális és sportesemények, hanem a különféle tudományos rendezvények is. A múlt héten három konferencián vettem részt. Az egyik a tudomány társadalmi helyzetéről szólt. Talán elvontnak tűnik a téma, pedig nagyon is életszagú és fontos, hiszen a tudomány vívmányai mindannyiunknak szólnak. De az, hogy legyenek ilyen vívmányok, nagymértékben függ attól is, hogy egy kormány mennyire támogatja a tudományos kutatást végző intézményeket, köztük az egyetemeket.

Amikor a kilencvenes években az egyetemre kerültem, az egy nagyon nyugodt hely volt. Mindenféle ötlettel jöttem: hogyan működhetnénk együtt a külföldi kollégákkal, milyen irányba terjeszthetnénk ki a publikációs lehetőségeinket. Ám a tanszékvezető leintett, mondván, nem kell magunkat „túlaktivizálni”. Néhány évenként írjak egy könyvet, ennyi elég. Csakhogy épp akkoriban olvastam arról, hogy a hatvanas években bőkezűen támogatott nyugat-európai egyetemek a hetvenes években bekövetkező olajválság után milyen mély gödörbe kerültek. Megszűnt a korábbi támogatási rendszer, és az új már különböző elvárásokhoz kötötte a támogatást, például a hallgatók számához és a különféleképpen kimutatható egyéni teljesítményekhez. Továbbá arra kényszerítette az egyetemeket, hogy az állami pénzen kívül találjanak maguknak más forrásokat is. Így lett a hagyományos egyetemből gazdálkodó egyetem, és azt is olvastam, hogy ez még nem elég, a vállalkozó egyetem a cél, amelynek lényege, hogy az egyetem tulajdonképpen egy üzleti alapon működő haszonorientált vállalat legyen, melynek minden alkalmazottja magáévá teszi a vállalkozói magatartást. Az utóbbiról akkoriban elég sokat tudtam, mert a vállalkozókutatásom kapcsán több mint ötven kis- és középvállalkozóval készítettem hosszú interjúkat. Mondtam is a tanszékvezetőnek, hogy előbb-utóbb ránk is ez vár, egyrészt, mert nem lesz elég pénz, másrészt pedig még ha lenne is, imádunk minden nyugati dolgot leutánozni. És akkor majd nagyon számon fogják tőlünk kérni mindazt, amit most lazán csinálunk.

Hát most pontosan itt tartunk. De nem a teljesítményorientáltsággal van baj, hiszen az ember pontosan azért dolgozik ebben a szférában, mert kutatni akar, és az is természetes számára, hogy megossza másokkal az eredményeit, vagyis publikáljon. A baj ott kezdődik, hogy sokszor elég a formális kritériumokat teljesíteni, a minőség csak másodlagos. Persze azt hihetnénk, hogy egy számon tartott tudományos lapban csakis kiváló írások jelenhetnek meg. Hát ami a társadalomtudományokat illeti, ez sajnos nincs mindig így, amit a konferencia résztvevői számos konkrét példával illusztráltak.

Ennek egyik oka a társadalomtudomány egyre erőteljesebb átpolitizálódása, ami például abban nyilvánul meg, hogy a publikációknál az ideológiai elvárások előnyt élvezhetnek a tudományos elvárásokkal szemben. A politikai korrektség a tudományos korrektséggel szemben.

Csakhogy ez már nem tudomány, hanem propaganda.