Szeretném megosztani önökkel egy szép élményemet. Részt vettem a Felvidéki Tudományos Diákköri Konferencián (FTDK). Ezen a versenyen bármilyen egyetemen, bármilyen nyelven tanuló magyar diákok magyar nyelven prezentált saját kutatásaikkal mérik össze tudásukat.

Évek óta hajtogatjuk, nemcsak mi, hanem szerte a fejlett világban, hogy a tudás társadalmát építjük. Biztos vagyok benne, hogy nem, de az tény, hogy eljutottunk a tudósok társadalmáig. Persze nem úgy, ahogyan azt valaha Platón és mások elképzelték, hogy a tökéletes államot tudós elmék fogják irányítani. Ezt utópiának szokás nevezni, mert még sehol nem valósult meg.

Itt van az ősz, itt van újra, Koronával, betegen, Tudja Isten, hogy mi okból, Elegem van, elegem. Itt tartunk, kedves olvasó, a járvány újabb szezonjában. Már Petőfi Sándor verseit gyalázom meg, mert már én is unom, hogy semmit nem tanultunk az elmúlt másfél év során, és ugyanott vagyunk, ahol tavaly ősszel tartottunk.

Az emberiség immár több évezrede, a modern tudományok megjelenése óta pedig különösen érdeklődve figyeli a természetben előforduló jelenségeket, minden észlelhető apró rezdüléseit, mert annyiféle hasznos dolog elleshető és átvehető a természetből. Most – amerikai kutatók munkája révén – itt egy újabb felismerés.

A hatalom rendszeresen és módszeresen adagolva megpróbál sarokba szorítani egy tudományos intézményt. A cél kezdetben ugyan nem egészen világos, azonban a végkifejlet, az intézmény „betörése” vagy egyenesen eltörlése egyre valószínűbb. Ha a kedves olvasó az előbbi mondatok révén a magyarországi CEU- vagy MTA-ügyekre gondol, akkor az minden további nélkül érthető – viszont most egy friss szerbiai esetről van szó.

Kutatóknak sikerült életre kelteni egy háromezer éves egyiptomi múmia hangját: háromdimenziós nyomtatással, képalkotó eljárással és egy elektronikus gégefővel újraalkották a múmia hangképző szervének nagy részét.

Örömhírt hozok: megfejtették a jó dalok írásának titkát. Akiknek mindeddig nem jött össze egyetlen sláger sem, pedig hosszú évek óta makacsul próbálkoznak, figyeljenek, mert írom a receptet.

Az elmúlt alkalommal megismerkedtünk a fény kettős természetével, azaz azzal a ténnyel, hogy a fény egyes kísérletekben hullámként, másokban részecskeként nyilvánul meg, miközben a hullámtermészet és a részecsketermészet kizárja egymást.

A cikk első része a visszatekintés terepe volt. Most pedig nézzük meg, hogy az elmúlt néhány évtizedben merre halad és hol tart a tudomány, mi a helyzet az energiafogyasztás és az energianyerés kérdéskörében.

Az energiaszükséglettől, sőt immár egyenesen energiaéhségtől terhes fogyasztói társadalmak szükségből – az iparosodás óta különösen – folyvást újabb és kifizetődőbb lehetőségek után kutatnak.

Mi a közös a vasbetonban, a LED villanykörtében és a jegygyűrűben? Fogósnak tűnhet a kérdés, de a válasz egyszerű: mind tartalmaz fémet. Csakhogy ezek is elfogyhatnak. Ez eddig nem érdekelte az emberek többségét, mert hiányuk még nem érintette őket a hétköznapjaikon. De mi lesz, ha már nem jutunk hozzá egyes fémekhez?

Agyunk a világegyetem egyik legösszetettebb szüleménye. Működését alig értjük, de egyesek már gondolkodásunkat utánozni próbáló algoritmusokon, utasítássorozatokra épülő programokon agyalnak, amelyek úgy működtetnek gépeket, hogy helyettesíthessenek bennünket bizonyos feladatokban, munkafázisokban.

Sydney | Agyuk apró volta ellenére a méhek képesek összeadni és kivonni - állapította meg egy kutatás.

Az univerzum általunk ismert legbonyolultabb szerkezete az emberi agy. Nagyon sokat tudunk róla, mégis több rejtélyes tulajdonsága van.

Ezzel a címmel rendezett kétnapos szimpóziumot a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács október 4–5-én Komáromban a Selye János Egyetemen.