Kifütyülték az elsőt, megtapsolták az ipolyságiakat

Dulakodás, minősíthetetlen ordibálás és más sportsze-rűtlen jelenetek jellemezték az ipolyságiak és podlužanyak álomdöntőnek beharangozott elődöntőbeli mérkőzését. Végül a címvédő ismételt, de az eredményhirdetéskor kifütyülték, a harmadik honti csapatot pedig megtapsolták.

Léva. Ismét nagy volt az érdeklődés, megközelítően nyolcszáz szurkoló foglalt helyet a nézőtéren. Tavalyi elsőségét megvédve, némi nehézségek árán ugyan, de újra a Podlužany hódította el a Lévai Területi Labdarúgó-szövetség elnökének serlegét.

„Talán sosem jövünk rá, miért nyújtottunk ilyen erőtlen teljesítményt. S bár a játékosok zöme a legmagasabb szinten űzi a futsalt, többször akadozott a gépezet, és a jól begyakorolt figurák sem jöttek be mindig. Ugyanakkor örülünk annak, hogy a fiúk a végsőkig küzdöttek, és igyekeztek magukból kiadni a maximumot” –gyakorolt önkritikát a végén František Lukáč, a győztes podlužanyak klubtitkára.

Az ipolyságiak és a podlužanyak elődöntőbeli összecsapásán történt a legtöbb izgalmas esemény, sportszerűtlenséggel fűszerezve. Az Ipoly-partiak mintha jobban akarták volna a győzelmet, mint az ellenfelük, Tran Anh Péter, Baráti Zoltán és Belák Krisztián azonban külön versenyt vívott a ziccerek kihagyásában. Eközben egyre többször kerültek a földre, ám a játékvezetők nem láttak okot a beavatkozásra. Három perccel a párharc befejezése előtt Juraj Poláčik betalált Belák Lajos ipolysági hálóőr kapujába. Urblík József játékosedző szerint szabálytalanság előzte meg a gólt, és élesen, keményen fogalmazva nyilvánított véleményt. A vitás helyzet miatt öt percig szünetelt a játék. Alighogy folytatódott a küzdelem, az ipolyságiak lehívták kapusukat, és a mezőnyben emberelőnyben folytatták. Ezután Erik Bielik, az ellenfél labdát birtokló portása saját térfeléről betalált az üresen hagyott kapuba, majd sértő mozdulatokat tett az ipolysági kispad felé. Mindez csak olaj volt a tűzre, teljesen elszabadultak az indulatok, a két csapat játékosai és vezetői között dulakodás és minősíthetetlen ordibálás alakult ki. Végül nagy erőfeszítések árán sikerült helyre állítani a rendet.

Mindent összevetve, a sokak által álomdöntőnek beharangozott meccs kudarccal végződött. Az eredményhirdetéskor sokan megtapsolták a harmadik ipolyságiakat, a tornagyőztes pedig a szurkolók fújolása és füttykoncertje közepette vehette át a serleget a szervezőktől. „Igen készültünk, nagyon sokat gyakoroltunk, szerettünk volna elsőként végezni. Bő kerettel érkeztünk, mindenki itt volt, aki számít valamit. Sajnos a fejlemények nem az elképzeléseink szerint alakultak” – fogalmazott tömören Studva László ipolysági labdarúgó.

Látványos és magas színvonalú meccseket látott, számos kiemelkedő teljesítménynek tapsolhatott a közönség, észrevehető volt, hogy az edzők kellőképpen felkészítették védenceiket az igényes erőpróbára. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy összesen százharmincegy, meccsenként átlagban hét gól esett. A legtöbbet a harmadik helyért vívott találkozón könyvelhettünk el, a bronzmeccsen az ipolyságiak 9:4-re lelépték a garamlökieket.

Tornatények a Hírkosárban.