Idejétmúlt amatőr bírókat alkalmazni

Megkezdődött a harmadik csoportkör, már alakul a továbbjutók és a búcsúzók kiléte. Az eddig lezajlott mérkőzések éppen elég vitatott jelenetet hoztak ahhoz, hogy megpróbáljunk levonni néhány következtetést a játékvezetők eddigi tevékenységéről.

A vita létéről nincs vita: több összecsapáson is súlyos kritikával illeték a bírókat, elég csupán a brazil-török vagy a horvát-olasz meccsre utalni, de napestig sorolhatnánk a csapatok és a szurkolók által vitatott tizenegyeseket, kiállításokat, meg nem adott gólokat.

Mit lehet tenni azért, hogy kevesebb legyen az ehhez hasonló jelenet a vébén?

Mi a gond játékvezetőkkel? Nem célunk újra részletesen kielemezni az egyes eseteket; fogadjuk el, hogy a bírók is tévednek, néha sajnos meglehetősen nagyot. Le lehet és le is kell szögezni azonban néhány általános tanulságot, amelyeket ha megszívlelnének a világ labdarúgását vezetők, akkor talán a játékvezetőknek is könnyebb dolga lenne, és a játékosok, edzők, szurkolók is kevesebbet bosszankodnának.

Végigtekintve az eddigi mérkőzéseken, azonnal szembeötlik, hogy milyen kevés európai játékvezető kapott szerepet. A pozitív diszkrimináció, vagyis az Európán kívüliek támogatása szép dolog, a baj csak az, hogy az európai bírók sokkal jobbak. Mi lehet a megoldás? Ha a FIFA ragaszkodik az Európán kívüli játékvezetők „helyzetbe hozásához“, akkor készítse fel őket megfelelően. Jöjjenek el európai bajnokikra, BL- és UEFA-meccsekre vezetni, hogy hozzászokhassanak ahhoz a tempóhoz, ahhoz a színvonalhoz, amellyel a világbajnokságon is találkozni fognak. Ez persze költséges dolog, de még mindig jobban megéri, mint kitenni a vb sikerét a vitatható bírói ítéleteknek. Mindenesetre enyhén komikus (néha tragikomikus...) látvány, amint Anders Frisk, Melo Perreira vagy Markus Merk negyedik játékvezetőként emelgeti a cseretáblát az oldalvonalnál, bent a pályán pedig ismeretlen, a nemzetközi porondon még nem bizonyított kollégáik fújják a sípot. A FIFA második célját, miszerint ne küldjünk európai játékvezetőt európai csapat meccsére, igen furcsa. Komolyan gondolja a nemzetközi vezérkar, hogy mondjuk egy német bíró a franciáknak „fúj“ a szenegáliakkal szemben? Az egyetlen elfogadható érv ezen álláspont mellett az, hogy még az esélyt sem szabad megadni egy esetleges bundagyanúnak. Csak hát ha gyengébb képességű játékvezető dirigál, akkor még inkább felmerül a gyanú, hogy ez nem véletlen...

Mind a következetesség problémájára, mind a többi kérdésre megoldást jelenthetne a hivatásos játékvezetés meghonosítása, legalább a nemzetközi színtéren. Ma már a labdarúgásban részt vevő személyek közül mindenki profi, mindenki hivatásszerűen űzi mesterségét, kivéve a játékvezetőket, akiktől pedig kötelező semlegességük okán a leginkább elvárható lenne a tökéletes felkészültség. Ezt azonban civil munkájukból „beesve“ képtelenek megvalósítani a bírók; kissé nevetséges, hogy például az Euro 2000 döntőjét vezető Anders Frisk is éves szabadsága terhére vett részt az Eb-n, a finálé másnapján pedig már munkába is állt mint biztosítási ügynök. Ez természetesen most sincs másképp... Egy olyan iparágban, ahol hatalmas összegek múlhatnak egy-egy téves döntésen (a labdarúgás ilyen!), ott meglehetősen idejétmúlt megoldás amatőr döntéshozókat alkalmazni.