Sok az elmaradás a szlovák sportban

Az egyetlen szlovák bronz egy hagyományos sikersportághoz köthető, a Rióban még ezüstérmet szerző Matej Beňuš vízi szlalomozó tudott felállni a dobogóra. Szlovákiával az ország önállósodása óta csak egyszer, 2012-ben Londonban történt meg, hogy a küldöttség nem szerzett aranyérmet: akkor egy ezüst mellett három bronzérem született.

A történelmi mélypont ellenére az első nyilatkozatokból nem látszik, hogy a sportvezetőket vagy a szakágakat bármiféle számonkérés fenyegetné. Ennek több oka is van: a jelenségben szerepet játszik, hogy a szlovákiai sportszövetségek vezetői hagyományosan jó kapcsolatokat ápolnak a jelenlegi kormánnyal is. A másik, hogy a kormány az olimpikonok bírálatával gyakorlatilag magát hibáztatná. A sportban minden változás lassú és gyakran generációfüggő, akkor viszont elvben most kellene megmutatkoznia a 2015-ben a Fico-kormány által elfogadott sporttörvény pozitív hatásának. De nem látni, hogy fellendülne a szlovákiai élsport helyzete.

Baljós előjelek

Roman Buček, a szlovák küldöttség vezetője hétfőn az olimpia lezárulását követően úgy értékelt, véleménye szerint a küldöttség eredményei a „lehetőségekhez képest” jónak minősíthetők és több esetben is csak kevés hiányzott az éremszerzéshez, például a sportlövők vagy a teniszezők esetében.

Az előjelek valóban nem voltak jók: eleve csak 28 sportoló jutott ki az olimpiára, ami az ország történetének legkisebb létszámú olimpiai küldöttsége – a korábbi negatív csúcsot a 41 fős tokiói kontingens tartotta. Mint arról lapunk is összefoglalót közölt korábban, több sikersportág kimondottan válságba került az elmúlt időszakban. Míg a vízi szlalomban négyen, sportlövészetben és atlétikában hatan-hatan képviselték az országot, közben teljesen leépült a síkvízi szakág. Az önálló ország történetében először egyetlen kajakos vagy kenus sem versenyzett az olimpián. Ami a magyar közösség szempontjából kimondottan szomorú, hogy nem jutott ki Párizsba egyetlen szlovákiai magyar sportoló sem. Buček júliusban, az olimpia előtt még optimistán próbálta szemlélni a helyzetet, a sportolók mennyisége helyett a kijutottak minőségét dicsérte – de az érmek így sem jöttek.

Jozef Liba, a Szlovák Olimpiai és Sportbizottság (SOŠV) főtitkára a héten az eredmények értékelésénél a felelősök keresése helyett arra tért ki, hogy a szlovák eredmények javulásához több dolognak is meg kellene változnia: természetes választássá kéne tenni a sportot a fiatalok számára. Liba arra is utalt, hogy a jövőben sportminisztérium közreműködésével egyéni találkozókat tartanak majd a szakágak szlovákiai szövetségeseivel, hogy ne rövid távú megoldásokat találjanak a problémákra, hanem megpróbáljanak egy tudatos stratégiát kialakítani.

A sportolók a motivációra biztosan nem panaszkodhattak. A Szlovák Olimpiai Bizottság júliusban megemelte az olimpiai helyezésekért járó jutalmakat. Az első helyért 60, a másodikért 50, a harmadikért pedig 40 ezer eurós egyszeri jutalmat tűztek ki. Ez világviszonylatban is kiemelkedő díjazásnak számít, összehasonlításként az Egyesült Államokban csak 34 ezer eurónak megfelelő összeget ér egy elsőség. Érdekesség, hogy a régióban Magyarországon jutalmazzák a legbőkezűbben az olimpikonokat, egy elsőség átszámolva nagyjából 140 ezer eurót ér.

Érdektelen politika

A gyenge szlovákiai olimpiai szereplés megmutatkozott abban is, hogy a vezető politikusok szinte láthatatlanok maradtak a rendezvénnyel kapcsolatban. Peter Pellegrini államfő a Szlovák Olimpiai Bizottság elnökével, Anton Siekellel és Libával együtt vett részt az olimpiai megnyitón, hogy aztán a rendezvénnyel párhuzamosan tartott, sportról és a fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóra is ellátogasson – például Emmanuel Macron francia államfő és Thomas Bach NOB-elnök társaságában. Matúš Šutaj Estok belügyminiszter szintén kilátogatott Párizsba és felkereste az úgynevezett Szlovák Házat, az olimpiai versenyzők központját. A státuszok az első pár nap után elhaltak – miután a szlovák eredmények nem jöttek.

Más politikusok még passzívabbnak bizonyultak, vagy ha tudomást is vettek az olimpiáról, nem a sportteljesítményeket méltatták. Robert Fico miniszterelnök például a kiemelkedően népszerű facebookos profilján egyáltalán nem is emlékezett meg a szlovákiai sportolókról és a teljesítményükről. Az olimpia kapcsán a köztudatba a leginkább Tomáš Taraba (SNS-jelölt) környezetvédelmi miniszter került be. Taraba az olimpiai megnyitó kapcsán írt egy bejegyzést, melyben kijelentette, elítéli a progresszívnek, dekadensnek és deviánsnak minősített rendezvényt, tiltakozásból pedig kihagyja az olimpia záróünnepségét.

Sport és politika

A politika hallgatását ugyan magyarázza a szlovák eredménytelenség, de mégis furcsa, hiszen a szlovák kormánynak elvben prioritása a sport. A koalíciós egyezség értelmében 2024 elejétől már létezik és működik az úgynevezett Sport- és Idegenforgalmi minisztérium. A tárca létrehozása az SNS kormányba lépésének egyik feltétele volt, a sport az ország önállóságának történetében először kapott egy saját, bár megosztott tárcát. A minisztériumot Dušan Keketi vezeti, aki viszont nem sportoló, hanem az idegenforgalom területről jött, korábban közgazdászként és a pozsonyi repülőtér vezetőjeként tevékenykedett. Keketi „csendes miniszternek” számít, az SNS két másik tárcavezetője, Martina Šimkovičová és Tomáš Taraba mellett. Keketi egyébként szintén ellátogatott Párizsba az olimpiai események központjának számító Szlovák ház megnyitójára.

A sportügyek valójában egy másik tisztviselő, Ján Krišanda államtitkár irányítása alatt áll, aki az SNS egyik régebbi, kipróbált kádere. Krišanda nevével 2020-ban találkozott a nyilvánosság, akkor ugyanis el kellett távolítani a nevét a párt választási listájáról, mivel egy nyilvánosságra került hír szerint több száz bizalmas üzenetet váltott a Kuciak-gyilkosság megszervezésével vádolt Marian Kočner nagyvállalkozóval. Négy évvel később ez már nem volt akadály az államtitkári kinevezéshez. Krišandának ugyanakkor személyesen is köze van a sporthoz, dzsúdóedzői képesítése van és a nemzeti érzelmű tornaegyletként is ténykedő Sólymokat (Sokolská únia Slovenska) is irányította. A minisztérium hatáskörében a sportfinanszírozási, valamint beruházási kérdésekről dönt.

A cikk felvezetőjében utaltunk rá, hogy személyes következménye nem lesz az olimpiai alulteljesítésnek. Ez azért is valószínű, mert Krišanda jó személyes kapcsolatban áll az olimpiai bizottságot vezető Anton Siekellel, aki maga is eredményes vállalkozó, az Istrokapitál pénzügyi csoport egykori alapítója. Médiainformációk szerint eleve az Andrej Danko pártelnökkel is gyakran egyeztető Siekel ötlete volt a sportminisztérium létrehozása, az előző kormány idején Boris Kollárnál lobbizott ugyanezért.

A sportminisztérium hivatalos álláspontja szerint a szlovák sportolók több csodálatra méltó eredményt értek el a párizsi olimpiai játékokon, de az eredmények rámutattak, hogy javítani kell a tehetséggondozást és a sportolók felkészülését. A tárca szerint a sporttörvény sem jelent „száz százalékos megoldást” az ágazatok problémáira és módosításra szorul, pedig a törvény alapján az elmúlt hét évben jelentősen több pénz áramlott a sportba. A 2015-ös sporttörvény elvben átláthatóbbá tette az állami támogatásokat és könnyítette a kisebb egyesületek adminisztratív feladatait, képlethez kötötte az egyes sportszakágak támogatását. Több területet azonban nem kezelt megfelelően – például még mindig alulfinanszírozott a szlovákiai sport, valamint a magánszféra bevonása sincs kellően ösztönözve a sportegyesületek tevékenységébe. A sportminisztérium apró jelzései arra utalnak, hogy a következő években ezen a téren is változások történhetnek.