A második csonka olimpia Los Angelesben

London és Párizs után Los Angeles lett a harmadik olyan város, amely másodszor rendezhetett nyári olimpiát, 1932 után 1984-ben. A Szovjetunió visszafizette a kölcsönt: a négy évvel korábbi amerikai bojkottra válaszolva ezúttal ők maradtak távol az olimpiától.

Sőt, a Szovjetunió erre kötelezte a Varsói Szerződés államait is. A távolmaradás hivatalos indoka az volt, hogy az amerikaiakat már nem fűti a coubertini eszme, csak a profitra hajtanak, és ez a mentalitás ellentétes az olimpiai eszmékkel. A Szovjetunió felhívásához 13 ország csatlakozott, köztük Magyarország és Csehszlovákia is. Ennek ellenére rekordszámú nevezés érkezett, 140 ország 6800 sportolója jelentkezett, köztük Kína, amely 1952 óta nem vett részt az olimpián.

A keleti blokk országainak távolmaradása egyes sportágakban komoly minőségi visszaesést eredményezett: a súlyemelés teljesen komolytalanná vált a szovjet, keletnémet, bolgár, magyar, csehszlovák versenyzők nélkül, s a birkózás és a kajak-kenu színvonala is esett.

Az üzleti szellem diadala

A Los Angeles-i nyitóünnepség minden addigit felülmúlt: a stadionba „sugárhajtású űrhajós” szállt le, az olimpiai lánggal Jesse Owens unokája, Gina Hemphill futott be. Ez volt az első olyan olimpia, amely nyereséggel zárult (225 millió dollárt hozott a konyhára), ami nyolc évvel a montreali olimpia totális anyagi csődje után nem kis teljesítmény.

Los Angeles sikere egy pénzügyi zseninek, bizonyos Peter Ueberrothnak köszönhető, aki a rendezőbizottság elnöke volt. A főszponzorok mindegyikének 4 millió dollár volt a beugró, az ABC tévétársaság 225 millióért vette meg a közvetítési jogokat, a Coca-Cola 50 milliót, a McDonald’s 55 milliót és 9 millió hamburgert adott. De más, unortodox módszerekkel is nyereséget termeltek: 3000 dollárért például bárki cipelhette az olimpiai lángot egy kilométeren keresztül a kontinensen. Mivel rengetegen jelentkeztek, a láng útja igencsak kacskaringós lett.

Carl Lewis, a hős

Az olimpia sztárja kétségtelenül Carl Lewis volt, aki Jesse Owens berlini rekordját beállítva négy aranyérmet szerzett. A sport szeretetét szüleitől tanulta, Lewis életében betöltött szerepüket jelzi, hogy mikor apja 1987-ben rákbetegségben elhunyt, Carl a koporsóba tette első olimpiai aranyérmét.

Már a középiskola alatt kiemelkedő eredményeket ért el, az 1980-as olimpián az amerikai csapat biztos tagja lett volna. A bojkott miatt viszont nem utazhatott, így első olimpiai aranyától a politika fosztotta meg. Los Angelesben jött el az ő ideje: megnyerte a 100 méteres síkfutást, a távolugrást, nyert 200 méteren, majd a 4x100-as váltóval is.

Négy évvel később úgy indult el, hogy ismét négy aranyat nyer, de a bravúrt nem tudta megismételni: 100 méteren Ben Johnson szédületes világcsúccsal legyőzte. Igaz, hogy később Johnsont doppingolás miatt diszkvalifikálták és Lewisé lett az érem, a korai vereség viszont elvette a sportoló kedvét.

1992-ben távolugrásban és váltóban, 1996-ban pedig ismét távolugrásban győzött, 1998 nyarán vonult vissza.

Magyar cenzúra

A Szovjetunió Kommunista Pártja egy olyan üzenetet küldött a többi szocialista országba, melyben tudatták, hogy Amerikában nincs szavatolva „a sportolók biztonsága és a versenyek zavartalan megtartása”, ezért nem kellene kiutazni. Az üzenet a MOB-ig is eljutott, és csak egyetlen ember, Jacsó István, a kézilabda-szövetség elnöke nem szavazta meg a távolmaradást. A döntés miatt számos kiváló magyar sportember, a birkózó Gáspár Tamás, a vívó Stefanek Gertrúd és még sokan mások maradtak otthon, hosszú évek munkája veszett kárba.

A magyar versenyzők távolmaradása miatt a rádió és a televízió is csak korlátozottan számolhatott be a játékokról, élő közvetítések nem voltak. A televízió részéről Vitray Tamás, Baló György és Kaplár F. József tartózkodtak a helyszínen, de ők is csak információkat továbbítottak a budapesti stúdiókban dolgozó kollégáknak, akik a napi összefoglalókat kommentálták.

Az olimpiáról érkező híreket szigorúan ellenőrizték, a politikai napilapokban megjelenő hírek többsége a játékok szervezését és a kinti biztonságot bírálta. A magyar sportvezetést csak virágnyelven lehetett kritizálni, egyenes beszéd, valós hírek (például, hogy megalakult egy Magyarok az olimpiáért nevű bizottság) csak a szamizdatban terjedő írásokban jelenhetett meg.