A MAGYAR CSAPAT TAGJAI

BOZSIK JÓZSEF (1925–1978), válogatottság/gól: 101/11. Tökéletes technikai képzettség, ötletgazdagság, taktikai érettség és kiváló irányítókészség jellemezte a támadófedezet játékát. Az Évszázad mérkőzésén ő volt a mezőny egyik legjobbja. Úgy cselezett, hogy jobbra-balra dőltek az angolok mellette. Az 1950-es évek első felében a világ legkiválóbb jobbfedezetének tartották. Másokkal ellentétben nem emigrált. 1986. október elsején – Magyarországon először történt ilyen – róla nevezték el a kispesti Honvéd-stadiont.

BUZÁNSZKY JENŐ (1925), 49/0. Az Aranycsapat jobbhátvédje.

BUDAI LÁSZLÓ (1928–1983), 39/10. Az Aranycsapat jobbszélsője.

CZIBOR ZOLTÁN (1929–1997), 43/17. A balszélső az 1956-os forradalom idején csapata külföldi túrájáról nem tért haza, előbb az AS Roma, majd 1958-tól az FC Barcelona csapatában szerepelt. 42 évvel ezelőtt szerepelt a BEK-döntőben, a Benficától 3:2-re kikapott a katalán együttes, ő és Kocsis Sándor szerezte a Barcelona két gólját. Visszavonulása után Spanyolországban élt, és egy kávézót vezetett. 1990-ben hazatelepült és Komáromban haláláig segítette a helyi labdarúgást.

GROSICS GYULA (1926), 86/0. A világ legjobb kapusai között tartották számon. Nemcsak kitűnő hálóőr volt, hanem új színt is vitt a kapusjátékba: körültekintően irányította a védelem munkáját, együtt élt a játék minden mozzanatával. Szükség esetén kapuját messze elhagyva, szinte hátvédként hárította el a veszélyt.

HIDEGKUTI NÁNDOR (1922–2002), 69/39. A Wembleyben háromszor talált a házigazdák kapujába. Visszavonulása után szakvezetőként Fiorentinával megnyerte a KEK-et. Az MTK Hungária körúti stadionja Hidegkuti Nándor nevét viseli.

KOCSIS SÁNDOR (1929–1979), 68/75. Az Aranycsapat legendás csatára, felhőfejesei emlékezetesek. 1954-ben a svájci világbajnokság gólkirálya lett. Az 1956-os forradalom után külföldre távozott, előbb Zürichben, majd Barcelonában játszott, ahol bajnokságot és kupát is nyert. Visszavonulása után Spanyolországban élt, ott is halt meg.

LANTOS MIHÁLY (1928–1989), 53/5.

LÓRÁNT GYULA (1923–1981), 37/0. A védelem pillére volt. Kivételes taktikai érettsége pompás rúgókészséggel és fejjátékkal, nagyszerű ütemérzékkel és keménységgel párosult. Visszavonulása után külföldön edzősködött: először Romániában, majd az NSZK-ban a Köln, a Bayern München és a Schalke 04 csapatánál, végül Görögországban. Szalonikiben, csapata mérkőzése közben a kispadon halt meg.

PUSKÁS FERENC (1927), 85/84. Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az Anglia elleni 6:3-as öszszecsapáson legendássá vált visszahúzós cselét követő gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható. Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt. A Real Madriddal BEK-győztes: az 1960-as, 7:3-ra megnyert döntőben négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak. A Panathinaikosz Athén trénereként 1971-ben BEK-döntős szereplést ünnepelt.

ZAKARIÁS JÓZSEF (1924–1971), 35/0. A válogatottban ő volt Bozsik párja, mindig az ellenfél legveszélyesebb emberét fogta. Keményen és lelkesen, de sohasem alattomosan küzdött.

GELLÉR SÁNDOR (1925–1996), 8/0. Az Aranycsapat tartalékkapusa.

SEBES GUSZTÁV (1906–1986). 1949-től 1956-ig a legendás Aranycsapat szövetségi kapitánya volt. 1954-ben az UEFA alapító tagja lett, s 1960-ig alelnöke is volt.