A Reviczky név Léván a magyar kultúrát is jelenti

Léva. „Ki sóhajtoz, ki mulat, a világ csak hangulat” – a költőtől ezt is idézve Újváry László nyugdíjas pedagógus és a lévai versmondó hagyományok ápolója, továbbadója január 24-én előadást tartott a Reviczky Házban a Reviczky Társulás rendezésében a szervezet névadójáról: Reviczky Gyuláról.

„Bár április 9-én látta meg a napvilágot, az a hónap József Attiláé, így hát kezdjük Reviczkyvel ezt a költészeti évet” – mondta bevezetőül. A 150 évvel ezelőtt a Nagytapolcsányhoz közeli Vitkócon született fiú édesanyja a ház urától megesett cselédlány, Balek Veronika volt, (mostoha)anyja pedig Zmeská Judit lett, aki magáévá fogadta férje porontyát.

Vitkóc már nincs rajta a térképeken, mint település nem létezik, de a Reviczky-kastély még mindig áll. Gyula életének talán legboldogabb éveit Léván töltötte, itt járta ki az elemit, apja testvérénél, Boronkayné Reviczky Antónia házában lakott. A házat a múlt század hetvenes éveiben lerombolták. Újváry László előadásában a költő élettényei mindig versekkel feleseltek; ott „tolongott” az előadó háta mögött Emma, Perdita, Jászai Mari, és a teremre rátelepedett a boldogtalanság, a szenvedés és az alkotás örömének édes-keserű keveréke.

Ady, Juhász Gyula, Móricz, Kosztolányi kedvenc költőjét ritkán olvassák manapság. „Sok mindent elhanyagolunk életünkben; én az irodalmat, a költészetet kerestem Reviczkyben. Meg akartam ismerni Reviczkyt. S ha közel kerültem hozzá, ezt át akartam adni” – zárta előadását Újváry. Léván az első világháború előtt már létezett Reviczky Társaság, ötszáz tagot számlált, volt zenei, irodalmi és színjátszó köre, zeneiskolát tartott fönn, és számtalan rendezvény fűződik a nevéhez. A Reviczky név tehát Léván a magyar kultúra ápolásának folytonosságát, hagyományát is jelenti.