Mitől nő nagyra a kisember

Már hónappal ezelőtt beköszöntött nálunk a második babakajakorszak. Ez az az időszak, amikor kisbabánk áttér a tejről valami másra (is). Az első ilyen korszakunkat kb. három évvel ezelőtt éltük meg lányunk révén. Kezdő anya és szakácsnő lévén akkor nagyon nagy bajban voltam. Jöttek is a rokonok a tanácsokkal, meg az idevágó irodalommal, de menet közben kiderült, hogy a zöme már elévült. Igaz, ma is azokat a vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmazza a répa, mint húsz éve, de közben fejlődött a tudomány, és a tudósok rájöttek, hogy mégsem az a legjobb a porontyunknak, ha már két hónapos korban leveskével etetjük. Sok tanakodás és kutakodás után sikerült ugyan beszereznem egy szlovák nyelvű szakácskönyvet, amelyet egy diétás nővér írt, így szakértelemben nincs hiány, de rövid idő után kiderült, hogy ezek az ételek valahogy ízetlenek számunkra. Mert azt az elején elfelejtettem mondani, hogy amikor babakaja van, akkor a felnőttek is azt eszik, mert azért annyi időm még sincs, hogy mindenki szája íze szerint főzzek. A baba meg, ugye, azért mégsem eheti a jó zaftos, csípős, egyszóval magyaros, és valljuk be, sokszor egészségtelen „felnőttes” ételeket. Akkor régen naivan úgy gondoltam, majd a második gyereknél milyen könnyű dolgom lesz! Addigra kitanulom a bébiszakács mesterséget. Hát nem! Manapság jobban el vagyok veszve, mint régen. Túl sok az információ, gyakran ellentmondásos, mert az a fránya tudomány három év alatt is képes volt annyit fejlődni, hogy amit akkor adhattam a lányomnak, azt ma már a fiamnak nem szabad. Valamit azért mégis csak kell ennie a gyereknek, még ha nem töltötte is be a ki tudja hányadik ikszet, ikszecskét.

Aztán a karácsonyi rohangálás közben megakadt a szemem egy cikken, amely egy könyvet említ. Receptek 6 hónapostól 6 éves korig. Apósom el is utazott érte Magyarországra, a százhatodik könyvesboltban rögtön rá is akadt. Mint utóbb kiderült, van keletje a könyvnek, hiszen e téren nagy az űr. A könyv lektora is utal rá ajánlásában: „A könyvesboltokban járva meglepődve tapasztaljuk, milyen nagy kultusza van a gasztronómia művészetének. A legkülönfélébb csoportosítású és tematikájú szakácskönyvek hosszú méterszám sorakoznak a polcokon. Kaphatók alapanyag-orientált, országok, nemzetiségek, ételfajták, ízek, sőt még betegségcsoportok szerint is összeállított ételreceptkönyvek. Ami nem található, az a legfiatalabb korosztály, a csecsemők és a kisgyerekek táplálkozási igényeit kiszolgáló modern szakácskönyv.” A lektor Dr. Goldschmidt Béla egyetemi magántanár, az egyik budapesti kórház gyermekosztályának osztályvezető főorvosa. Azt gondolom, ha ő ezeket a recepteket jóváhagyta, akkor nincs okom az aggodalomra. Bevallom, amikor először átlapoztam a könyvet, kissé csalódott voltam. Én receptek tömkelegét vártam, ehelyett pedig kaptam néhányat és egy zsáknyi fotót (meg kell hagyni nagyon szépeket). Később még egyszer átlapoztam a könyvet, és még egyszer bele-beleolvasva, az első rossz benyomás lassan eltűnt. Mára már, néhány hónapnyi használat után, csak a legjobbakat mondhatom el róla. Lássuk csak: rögtön egy tanács – együnk színek szerint! Mert „minél erőteljesebb színű egy zöldség vagy gyümölcs, annál gazdagabb a színét előidéző pigmentekben, vagyis annál egészségesebb. A paraj magasabb pontot kapna képzeletbeli skálánkon, mint a saláta.” Azután az ételpiramis, hogy tudjuk, miből kell enni a legtöbbet, és mi fogyasztható csak alkalmanként. A táplálék összetevőinek a leírása, mert azért azt sem árt tudni, mit miért együnk, és hol, miben keressük azt a valamit. Vitamint és társait. Néhány szó az ételallergiákról – nagyon fontos megjegyezni például azt, hogy az ici-pici kedves kis mogyoró is lehet allergizáló hatású, néha életveszélyes tünetekkel. És a 34. oldalon megtaláltam, amit akartam. A „4., 5., 6. hónaptól adható” című listákat. Azután következnek maguk a receptek. Itt nem csak a magyaros csirkés sütőtökpüré zöldborsóval található, hanem az indiai dhal és a klasszikus angol marharagu is. És ez még csak a hatodik hónap után... A kilencedik után már ehet a gyermek csirkemellet zöldséges sajtöntettel és bolognai rakott húst is. Kissé gyanakodva nézem ebben a korban a gombás recepteket, de ha egyszer a doktor úr jóváhagyta... Az egyéves babának már zöldségragu, rizottó, spagetti is jár. Meg párolt lazacfilé kaliforniai paprikával. És hogy a kis ínyencek se szomjazzanak, jöhet a szedres joghurtital. A „18. hónap után kisemberré növünk”, már jól csúszik a csirkerablóhús zöldséges kuszkusszal, vagy az ínyenc pulykaburger sült zöldpaprikával. És ez így megy tovább egészen hatéves korig. Mindezekből úgy tűnhet, ez a könyv telis-tele van flancos étkekkel, de hát a spenót is előkelőbbnek tűnik, ha parajnak mondjuk. Ezek a hangzatos és körülíró nevekkel ellátott ételek a felnőtt számára is nagyon ízletesek. Mert ha sózni még nem is, de bátran lehet fűszerezni. És ami szintén nem elhanyagolható szempont, gyorsan készen vannak. Na jó, van köztük, mely egy óránkat is lefoglal, de például a finom tojáskrém paradicsommal csak néhány percet vesz igénybe. ĺme:

Kell hozzá egy friss, kemény tojás, 2 dkg vaj, 1 hámozott paradicsom, 2 dkg kemény sajt. Felolvasztjuk a vajat, és a feldarabolt paradicsomot 2 percig pároljuk rajta. Mikor levet ereszt, leveszszük a tűzről és addig keverjük benne a sajtot, amíg az fel nem olvad. A főtt tojásról eltávolítjuk a héját, villával összetörjük és a paradicsomhoz adjuk. Pirítós pálcikákat adunk hozzá. Ennyit az ételreceptekről.

A végén még szeretnék szólni a szerzőről. Balogh Anitának hívják, és van egy kislánya, Tünde. Valójában őmiatta íródott ez a könyv. Amikor a kislánynak a szilárd táplálékra kellett áttérnie, az anyukája elbizonytalanodott, mert „a hagyományos magyar konyha a babáknak a főzelékek széles skáláját kínálja, én meg nem tudok igazán jó főzeléket főzni. De akkor mit is és mennyit és mikortól adhatok a kislányomnak?” Összegyűjtötte tehát a recepteket, megfőzte az ételt, Tünde végigpróbálta a fogásokat, és bizonyára ízlettek neki, ha bekerülhettek a könyvbe. Amely szívből íródott, és a címe is kedves. Hogy hangzik? Egyél, kicsim!