Kockázatos fiútúltengés

Az amerikai Brigham Young egyetem politikatudományi professzora, Valerie M. Hudson és az angliai Kent egyetem nemzetközi politikai előadója, Andrea M. Den Boer fura címmel jelentetett meg közös könyvet: Csupasz ágak: Ázsia többlet férfilakosságának biztonsági következményei. A csupasz ág kínai kifejezés, azokra a férfiakra vonatkozik, akik nem alapítanak családot, mert nem találnak maguknak asszonyt. Egyszerű okból: azok meg sem születtek, áldozatává váltak a magzati nőirtásnak. Kínában, Indiában, Pakisztánban és másutt is ősi hagyomány, hogy a fiúnak nagyobb a becsülete, mint a lánynak. Ez azonban csak a modern tudománnyal vezetett súlyos következményekhez. Ultrahangos vizsgálattal mind hatékonyabban lehet megállapítani, más technológiákkal pedig már befolyásolni is a magzat nemét, a nyolcvanas évek végétől ezekben az országokban a születési arány a fiúk és a lányok között mind erőteljesebben eltolódott az előbbiek javára. A normális arány demográfusok szerint az, hogy 105-107 fiú jut 100 lányra. Kínában azonban az arány 117:100, Indiában 111-114 fiúszületés jut 100 lányra, de egyes helyeken 156 fiú is jutott 100 lányra. Ráadásul a gyermekhalandóság is jóval nagyobb a lányok, mint a fiúk körében. A férfiak életére, sőt a társadalom működésére is aggasztó következményekkel járhat ez az irányzat. 2020-ra Indiában 28 millióval több fiatal (15-34 éves) férfi él majd, mint nő, Kínában a számuk elérheti a 30 milliót. Azaz a fiatal férfiak 12-15 százalékának nem lesz párja – főleg a szegény, a munkanélküli férfiak járnak majd így. Kínában történelmi tapasztalat: a különböző társadalmi mozgások felforgató elemei jórészt a csupasz ágak közül toborzódnak, ők alkotják a bűnöző testvériségek, alvilági triádok tagságát, mert úgy érzik: csak erővel szerezhetik meg azt, amit a társadalom megtagadott tőlük. Kína nagyvárosaiban az utóbbi időben 50-90 százalékkal nőtt a bűnözés, a tettesek általában csupasz ágak. A két szerző szerint az olyan társadalmat, amelyben jóval több a férfi, mint a nő, a történelmi tapasztalatok szerint csak tekintélyuralmi módszerekkel lehet kormányozni. Mi több, az ilyen országok vezetői rendszerint provokatív, agresszív, kardcsörtető külpolitikát folytatnak, hogy ezzel biztosítsák a maguk számára a csupasz ág-népesség tiszteletét és lojalitását.