... Hodossy Károlynak

Vannak emlékezetes evészetek, ételek. Nagyon-nagyon jók és borzalmasan rosszak. Rovatunkban ismert személyiségeket kérdezünk arról, mely ízekre emlékeznek a legszívesebben, s mi az, amit nagyon gyorsan elfelejtenének..., ha tudnák.

A legfinomabb ételt Bali szigetén ettem egy halászfaluban, ahol a halászok hajnalban kihajóznak, s a fogást pici kunyhókban szolgálják fel a turistáknak. Gusztusunk szerint választhattunk a jégre rakott halak közül. Olyan halakkal találkoztam itt, amelyeknek még csak nincs is magyar nevük, angolul és németül hallottam róluk. Sok ismeretlen hal nagyon drága lenne itthon, ott viszont olcsó. Ezeket általában grillezik, sokféle mártást adnak hozzájuk, melyekbe bele kell mártogatni a darabokat, köretként zöldség, rizs van feltálalva.

Érdekes, hogy a legrosszabb, étkezéssel kapcsolatos élményem a Tátrához, egy jó nevű szállodához fűződik. Hiszek abban, hogy ha nem jó az étel, azonnal reklamálni kell. Nos, ez az ominózus hús nem volt eléggé megsütve, kemény volt. Amikor szóvá tettem, a pincér elvitte, majd egy kis idő múlva kihozta nekem ugyanazt a steaket, s ezekkel a szavakkal tette le az asztalra: „Na, most már biztosan jó!” Mondanom sem kell, hogy nem ettem meg. Mire ő azt kérdezte, hogy: „Mi van, nem jó?” Mondtam, hogy nem. Kifizetnem ugyan nem kellett, viszont mind az öten éhesek maradtunk. Azóta is mindig erre a kellemetlen élményre gondolok, ha elhajtok emellett az étterem mellett, mely közvetlen az autóút tövében csalogatja a gyanútlan utazót. Régebben gyakran előfordult az is, hogy modortalan volt a kiszolgálás, pedig véleményem szerint, ha valaki vendéglőbe megy, joggal elvárhatja, hogy udvariasan bánjanak vele, ellenkező esetben még a jól elkészített étel sem ízlik a vendégnek.