Elkeseredett gazdák

Tavasszal aztán lehordtuk és kézi morzsolóval lemorzsoltuk, hogy legyen mit az állatoknak enni adni. Ma már egy fiatalnak ez talán mesébe illőnek tűnhet, de az én generációm gyermekkorának ez még mindennapos része volt. Minden háznál voltak disznók, kacsák, libák, tyúkok. Ahol nem tartottak jószágot, és nem műveltek kertet, azt a falubeliek rögtön lustának és mihasznának bélyegezték. Mindenki megtermelte a saját családja számára szükséges húst, zöldséget és gyümölcsöt. Ezek az emlékek egy napsütötte napon, egy kávé melletti beszélgetés során törtek elő belőlem, amikor mezőgazdász barátaimmal, Kántor Olivérrel, Borovszký Lászlóval és Kovács Gáborral a mezőgazdaság aktuális problémáiról beszélgettünk. Ebből idéznék pár elhangzott gondolatot. 

Mára oda jutottunk, hogy szinte minden élelmiszert a nagy üzletláncokban vásárolunk meg, és ezek nagyrészt külföldről behozott termékek. Szlovákia déli területein, ahol a legjobb minőségű szántóföldeket találjuk, magasabbak a földadók és a mezőgazdasági földek bérleti díjai is, mint más régiókban. Nem a legelőnyösebb az sem, hogy a helyi önkormányzatok szabják meg a földadót, ami a helyi emberi kapcsolatok minőségétől teszi függővé a befizetendő összeg nagyságát, mivel nincs egységes államilag meghatározott adómérték. Az elmúlt évek kormányai hozzá nem értő vagy éppen bizonyos érdekeknek, elvárásoknak eleget tevő intézkedései miatt leépült az állattenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés, valamint e termékek feldolgozóipara is. Az állam egyik fő feladata az önellátás biztosítása lenne, nem pedig a kétes minőségű külföldi termékek behozatalának támogatása. Ma már naponta átlagosan 700-800 kamion érkezik Szlovákiába élelmiszerrel megpakolva. A feldolgozott szarvasmarhából készült termék átlagosan 800 kilométert utazik, mire a vásárló asztalára kerül. Az állat máshol születik, máshol nevelik fel, máshol vágják le, dolgozzák fel a húsát, és végül más országban értékesítik. Lokális termelésre, feldolgozásra és értékesítésre lenne szükség. A termelőknek és a fogyasztóknak is tudatosabban kellene viselkedniük és hazai termékeket vásárolni, ezzel támogatva a helyi gazdákat. 

A mezőgazdaság az egyetlen iparág, ahol nem a termelő, hanem a felvásárló határozza meg a termék árát. Az ukrán mezőgazdasági termékek behozatala, az iparág adminisztrációjával kapcsolatos szabályok megváltoztatása és szigorítása „környezetvédelem” címszavak alatt is nagy kihívást jelentett a hazai termelők számára. Ennek apropóján a gazdák országos tüntetést szerveztek, amelyben a déli régiók gazdái is részt vettek. A Galántai Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara és annak igazgatója, Borovszký László szervezésében több mint 200 járművel vonult ki az utcára, ezzel fél napra megbénítva Galánta város centrumát. A gazdák követelései csak részben lettek kielégítve, van még pótolnivaló bőven. 

A beszélgetésben elhangzottak alapján nagy probléma az is, hogy az Európai Unió földalapú támogatásait Szlovákia adóztatja meg egyedüliként az EU-ban, így 20%-ot elvéve a gazdáktól a nekik jogosan járó támogatásukból. Mindezt annak ellenére teszik, hogy Szlovákia átlagosan kisebb támogatásban részesül, mint sok más tagállam. A mai napig nem tették egyenlővé – ezzel is hátrányba hozva az itteni termelőket. 

Elengedhetetlen a tudatos szemléletváltás az állami szervek hozzáállásában. Támogatni kell a vízgazdálkodás és a meglévő öntözőrendszerek karbantartását és bővítését, valamint megváltoztatni a jelenleg érvényben lévő mezőgazdasági politika jellegét. A kisebb gazdák számára fontos lenne a termelői szövetkezetek létrehozása a versenyképesség fenntartása érdekében. Olyan vezetőkre és szakemberekre van szüksége a mezőgazdasági ágazatnak, akik értik a dolgukat és van tapasztalatuk a termőfölddel és az állattenyésztéssel. Az elmúlt kormányok földművelésügyi miniszterei, pár év alatt 4-en is, nem a legmegfelelőbb vonalat képviselték. Így nem lehet ezt az ágazatot érdemben fejleszteni. A mezőgazdaságban legkevesebb 4-5 éves távlatokban kell gondolkodni. Az eddigi módszerrel akár tíz éven belül eltűnhet a szlovákiai és a szlovákiai magyar mezőgazdaság, külföldi befektetők kezébe kerülhet az egész ágazat. Nem elég választások előtt propagandista módon látványosan ígérgetni és kifl ivel a kézben fenyegetődzni, vagy az itt kapható termékek árát összehasonlítani más ország termékeinek áraival. Valódi segítségre és valódi megoldásokra van szükség a mezőgazdászok számára, amíg még nem késő.