A tejivástól a minőségi magyar borokig

„Az irodában ülve sokszor nem is gondolok az ebédre” A szerző felvételeiHodossy Károly, az OTP Banka Slovensko igazgatótanácsának elnöke egyelőre nem követi a racionális konyha elveit – bár a modern táplálkozásban ez már mindenképpen jelen van –, neki még nem szükséges óvintézkedéseket tennie egészsége érdekében.

Milyen kapcsolatban áll az evéssel?

Gyermekkoromban mindig azt mondták rólam, hogy cinegebelű vagyok, mert nem szerettem enni. Az öcsém ebben sokkal jobb volt, vele hasonlítottak össze mindig a szüleim. Bár édesanyám is jól főz, az evést akkor szerettem meg igazán, amikor megismertem a feleségemet. Mindketten Dunaszerdahelyről származunk, egyetemi éveink alatt ismerkedtünk meg, s ő már akkor nagyon finom magyaros ételeket készített.

Az embernek idővel általában változik az ízlése. Van olyan étel, amit gyermekkorában a világért sem evett volna meg, ma viszont szereti?

Nem szerettem a hagymát, nagyon szigorúan kellett bánni velem, hogy olyan ételt fogyasszak, amelyben akár csak látni véltem a hagymát. Ha ügyesen eltüntették, s nem vettem észre, akkor talán megettem. Hasonlóképp a paradicsomleves sem tartozott a kedvenceim közé. Most ezt kimondottan keresem, s a hagymával sincs problémám. Amit igazán szerettem, az az édesített tej volt, abból képes voltam naponta meginni egy litert. Kedvencem volt a rántott hús is. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy annak idején nem volt akkora választék, mint most. Volt hét- vagy nyolcféle étel, ami körbe járt. Nem voltak alapanyagok, fűszerek, halféle – jó, ha egy kapható volt, tehát a vasfüggöny jól működött.

Tud főzni?

El tudom készíteni a burgonyát, a rizst, ezenkívül a rántott húst, szeretek grillezni, a pácolt húsokat általában én grillezem otthon. Amikor még több időm volt, olyankor szoktam főzni otthon, ha kedveskedni akartam a feleségemnek.

Most van kedvenc étele?

Mivel nagyon szeretem a tengert, ezért ennek összes ehető élőlényét is különösen kedvelem. Szerencsére ma már nálunk is kapható sokfajta fagyasztott tengeri herkentyű, ezek közül a garnélarák a kedvencem. Ezt én szoktam elkészíteni, a beszélgetés végén közre is adom a receptjét, mert nagyon egyszerű. Jelenlegi életvitelünk szerint sajnos nagyon keveset vagyok a családommal, ezért ha legalább a hétvégén együtt lehetünk, akkor nem hagyhatom, hogy a feleségem órákat a tűzhely mellett töltsön, és főzzön. Ám, ha mégis megteszi, olyankor gombás hús, paprikás csirke, és más magyar ételspecialitás kerül az asztalra. Nagyra értékelem a feleségem munkáját, mert ő látja el a családunkban a legfontosabb feladatot, amit egy nő elláthat: a családdal törődik.

Nagyon szép, hogy ezt így mondja...

A feleségem felelőssége nagyon nagy, megpróbál a gyerekeinkből rendes embereket nevelni, hiszen olyan korban vannak (öt-, kilenc- és tizenegy évesek), amikor nagy szükségük van az édesanyjukra. Ami a főzést illeti, a feleségem mindennap készít valamit a gyerekeknek, arról már leszokott, hogy engem is főtt étellel várjon, mert a munkám miatt teljesen kiszámíthatatlan, mikor érek haza. De ha éhesen jövök, általában valami könnyűt választok vacsorára.

És általában mikor ér haza?

Sajnos gyakran olyan későn, amikor a gyerekek már alszanak, vannak olyan napok, amikor csak a reggelinél találkozunk. Ezért legalább a reggeliket próbáljuk együtt elkölteni, ilyenkor a család legfontosabb itala a kakaó. Igyekszünk sok zöldséget fogyasztani, már a reggelit is ezzel kezdjük. Legtöbbször vásároljuk, de gyakran az anyósom is, akit nagyon tisztelek, megajándékoz bennünket valami háztájival. A csirkét kimondottan szeretjük, gyakran van szárnyas az asztalunkon. Az igazság az, hogy napközben én rengeteg munkaebéden veszek részt, bár igyekszem már a számukat csökkenteni.

S mi a tapasztalata, lehet evés közben tárgyalni, vagy inkább: lehet tárgyalás közben enni?

Igazán jól enni csak úgy lehet, ha jó a hangulat, s az ember rá tud hangolódni asztaltársai jó kedvére. Valószínűnek tartom, hogy az emberek ebéd közben intézik a rázósabb ügyeiket, az ebéd ugyanis pozitív esemény, megkönnyíti a kérdés megoldását, azt, hogy a két fél meg tudjon egyezni. Szerencsére, olyan baklövés, mint rossz étel felszolgálása, a menü összekeverése már a mi éttermeinkben is ritkán fordul elő. Vendéglátóiparunk a kereslethez igazodva fel van készülve arra, hogy nagyon sokan járnak munkaebédre, tehát a hangulatot általában nem rontják el ilyen apróságokkal. Ma már a legtöbb étterem a várt színvonalat nyújtja, kiváló borokat kínálnak, s a kiszolgálás is színvonalas. Van olyan tárgyalópartner, aki evés után már nem elég aktív, ezért nagyon fontos, hogy az ebéd kimenetele, vagy ha úgy tetszik: hozadéka sikeres legyen. Tapasztalatom szerint azonban az ebéd mindenképpen megkönnyíti a tárgyalást, a nem teljesen formális körülmények között könnyebben jut dűlőre két vagy több fél, mint egy rideg tárgyalóasztal mellett.

„Szerencsére, nem viszem túlzásba a kávét, naponta kettőt fogyasztok” Mit szokott választani az étlapról? A kínált menüt, vagy van valami jól bevált fogása?

Nem szoktam ötfogásos menüt rendelni, inkább csak valami előételt és egy főételt. Ha levest választok, akkor valamilyen gombakrémlevest, vagy újházi tyúkhúslevest. Szeretem a szárnyasokat, csak ezekhez nem lehet vörösbort fogyasztani, ezért kombinálom, s olykor másféle húst is választok, néha akár vadhúst is. Az édességek közül most a mézzel leöntött, flambírozott eper a kedvencem, mely sikerlistámon megelőz minden tortaszeletet. Fontos, hogy az ember étkezés közben mindig igyon valamit. A franciák nagyon jól tudják, hogy kell enni. Ajánlom a kedves olvasóknak, hogy ha Franciaországban járnak, üljenek be egy étterembe, s rendeljenek menüt. Az egy ötfogásos étkezés lesz borokkal tarkítva, s nagyon nagy élményben lesz részük, megismerhetik a világhírű francia konyhát és gusztust. Ők tényleg művészek, s érdekes, hogy nincs rajtuk súlyfelesleg, jól tudják ugyanis kombinálni az ételeket. Jellemző rájuk, hogy nagyon lassan esznek, szüneteket tartanak az előétel (mely általában hal), a leves, a főétel, az elmaradhatatlan sajtok és a desszert fogyasztása között. A bor szerintem is szervesen hozzátartozik az ételhez, anélkül nem lehet elképzelni sem. Magyar ember bort iszik – tartom én. Kiváló magyar borok vannak, ha az ár és a teljesítmény arányát vesszük, valószínűnek tartom, hogy a magyar boroknak nincs ellenfelük.

Mikor ebéd munkaebédet ér, előfordulhat, hogy az ember bakit követ el...

Igen, megtörténik, hogy a villáról lecsúszik ez-az. Nem beszélve a két pálcikáról, aközül meg még könynyebben kicsúszik az étel. De ilyenkor mindenki nagyon együttérzően néz az emberre.

Külföldön jártában mit választ az étlapról?

Ott is a halakat. A legszívesebben Magyarországon eszem, ott nekem rossz éttermi élményem még nem volt. Mérsékeltek az árak, kitűnőek az ételek, elsőrendű a kiszolgálás és kiválóak a borok. A magyar után leginkább az indonéz konyha fogott meg. Ha nincs időm másra, bemegyek a gyorséttermekbe is, mert tudom, hogy bárhol a világban, ha betérek egy ilyen típusú étkezdébe, mindenütt ugyanazt kapom. Bár Indonéziában hasábburgonya helyett rizst adnak, de külön kérésre készítenek burgonyát is, persze, igen borsos az ára. Amerikában történt egy humoros eset is: két hét után azt mondták a gyerekek, hogy együnk már valami jót is, menjünk be a McDonald’sba. S bár itthon nem járunk oda, olyan jót ettünk akkor, hogy a végén felsóhajtottunk: „Végre, hazai ízek! Valami, amit ismerünk.”