Tulajdonnevek köznevesülése

Az előző hónapokban többször is foglalkoztunk olyan szavakkal, amelyeket kétféleképpen kell írni attól függően, hogy mit jelentenek. Eddig olyan esetekről volt szó, amikor a különbség abban állt, hogy összetett szó részeként egyik jelentésében egybeírtuk az illető szót a másikkal, másik jelentésében viszont különírtuk. Pl. az orvos feleség különírva olyan feleséget jelent, aki foglalkozására nézve orvos; ezzel szemben az orvosfeleség egybeírva nem más, mint orvosnak a felesége, attól függetlenül, hogy mi a foglalkozása.

Ez alkalommal főleg tulajdonnevekkel fogunk foglalkozni. Az egyik érdekes csoportot azok a bolygónevek alkotják, melyek pogány görög-római istenekről lettek elnevezve. Ezekről a nevekről tudni kell, hogy magukat az istenneveket latinosan, a bolygóneveket viszont magyarosan kell írni. Pl. a Venus istennő nevét rövid rövid e-vel és szóvégi s-sel írjuk, Vénusz bolygóét viszont hosszú é-vel és szó végi magyar sz-szel. Ugyanez a helyzet a Saturnus-szal, Uranus-szal és Neptunus-szal. Mercurius esetében a bolygó neve nemcsak helyesírásában különbözik az isten nevétől, hanem hangalakjában is: az isten Mercurius, természetesen latinosan írva, a bolygó viszont Merkúr. Pluto esetében a különbség csupán két vesszőnyi: az isten nevét rövid u-val és o-val, a bolygóét viszont hosszú u-val és o-val írjuk. Jupiter némileg rendhagyó módon viselkedik: ennek latinos alakja ugyanis szókezdő I-vel és két p-vel írott Iuppiter volna, ám mind a magyarban, mind más nyelvekben gyakran használatos Jupiter formában; s ilyenként az isten és a bolygó neve azonos. Szintén egyformán írjuk Mars isten és Mars bolygó nevét, más kérdés, hogy az előbbi latinos kiejtése [marsz] volna.

Sajátos, hogy a fenti szabálynak ellentmondóan a milói Vénusz, illetve a murányi Vénusz szerkezetben magyaros helyesírást követel meg szabályzatunk, pedig ezeknek azért mégiscsak több közük van az istennőkhöz, mint a bolygókhoz, különösen az elsőnek, a milói Vénusz-szobornak, amely épp Venust, a szerelem pogány istennőjét ábrázolja.

Néhány pogány istennevet nemcsak bolygók megnevezésére használtak föl magukat kereszténynek tartó elődeink, hanem közvetlenül vagy közvetve közszavakként, illetve közszavak elemeiként is. A Venus pl. megtalálható két növénynévben, a vénuszhaj-ban és a vénuszpapucs-ban; ezekben a vénusz- előtagot magyarosan kell írni. Jupiter neve a jupiterlámpa közszóban fordul elő: a jupiterlámpát nagy fényereje miatt színházban, filmfelvételeknél, orvosi műtéteknél használják. Uránuszról, a bolygóról kapta nevét az egyik elem, az urán vagy uránium. A szó görög eredetije, az úranosz egyébként szintén használatos volt közszóként is, ’ég, égbolt’ jelentésben.

Természetesen nemcsak a pogány istennevek, illetve a bolygónevek válhatnak közszóvá, hanem más jellegű tulajdonnevek is; ilyenkor a tulajdonnév legtöbbször az átadó nyelvi formában használatos, s persze nagy kezdőbetűvel, a köznév pedig magyarosan és kis kezdőbetűvel. Pl. a McAdam mérnökről elnevezett burkolat-, illetve útfajta nyelvünkben köznévvé vált, makadám, illetve makadámút formában: a zúzott kőből hengerléssel tömörített útburkolatot, illetve magát az utat jelöljük ezzel a magyarosan és persze kis kezdőbetűvel írt szóval.

Pepita szavunk szintén tulajdonnévből származik: előzménye a Pepita-kendő összetétel, amelyben a Pepita még tulajdonnév: egy múlt századi spanyol táncosnő jellegzetes kockás ruhadarabját jelölte; ebből az összetételből keletkezett elvonódással a kis kezdőbetűvel írt pepita. Régebbi szavaink közül megemlíthetjük a kaján-t és a fukar-t. A kaján a bibliai Káin nevéből keletkezett, a fukar pedig az augsburgi Fugger család nevéből. A köznevesülés ez utóbbi esetben valószínűleg a német nyelvben ment végbe, s mi már közszóként vettük át a fukar szó német előzményét. Végül pedig említsük meg még szendvics szavunkat, amely a 18. században élt angol Sandwich grófjának nevéből származik: ez az angol főúr ugyanis annyira szenvedélyes kártyajátékos volt, hogy a kártyázást még evés végett sem volt hajlandó abbahagyni, ezért kártyázás közben két szelet kenyér közé tett húsfélét fogyasztott.

www.gramma.sk