Sérült lelkek ámokfutása

Műfaji szempontból nehéz besorolni ezt a hétrészes sorozatot, ugyanis van benne nőjogi szál, munkahelyi és iskolai zaklatás, szexuális elferdülések, lelki terror, médiakritika, horror, krimi, börtönsztori, bosszúdráma, látványos akciójelenetek és finom pszichodráma is. A sztori kissé bő lére lett eresztve (némelyik rész az egyórás időtartamot is átlépi, azaz akár külön filmnek kis tekinthető), és persze mese, de a hihetőbbek közül való. Sőt, legtöbbször olyan logikusan következnek egymásból a vadabbnál vadabb fejlemények, hogy eszünke sem jut hatásvadászatra gyanakodni. Pedig tény, hogy lehetetlen csupán egy részt megnézni egyszerre, én például több mint öt órát töltöttem egyhuzamban a képernyő előtt, szinte mozdulatlanul, mielőtt úgy éreztem, többet már képtelen vagyok elviselni.

Talán ez a kulcsszó. A látottak elviseléséhez rutinos nézőnek kell lenni, mert a cselekményt nemcsak hét különböző szereplő szemszögéből mutatják meg, hanem az idősíkok is váltakoznak, több évtizedet ölel fel a történet – és minél többet tudunk, annál kínosabban érezzük magunkat. Miközben remekül szórakozunk.

Ez a látszólag ambivalens viszonyulás ne ijesszen el senkit, mert ilyesmit csak a legjobb filmek tudnak. Továbbá folyamatosan működik a meglepetésfaktor is, nehéz kitalálni, mi fog történni a következő jelenetben. A lány a maszk mögött esetében emiatt duplán kötelező a szpojlermentes kritika: annál nagyobb élmény lesz a nézőnek, minél kevesebbet árulunk el a tartalomból. Úgyhogy csak az alaphelyzetet vázoljuk, illetve a társadalmi hátteret, amely valamennyi szereplő életét befolyásolja.

Adott egy koreai kislány, aki jól táncol, szép hangja van, és minden vágya, hogy színpadra kerüljön. Kim Mo-mi sikert, rivaldafényt akar, de főleg azt, hogy sokan szeressék, mivel szeretetből alig valamicske jut neki. Nem felel meg ugyanis a társadalmilag elfogadott szépségideálnak. „Ilyen arccal nem lehet belőled énekesnő” – közli vele a saját édesanyja, azaz szülői támogatást sem kap, kortársai pedig szinte lekergetik a színpadról. A csúnyácska kislányból csúnyácska nő lesz, és úgy tűnik, sorsa megpecsételődött. Aktákat tologat egy nagy cégnél, ahová a szürke tömegben utazik a metrón. Csupán az hoz némi izgalmat az életébe, hogy reménytelenül szerelmes egyik jóképű főnökébe, aki persze nős ember, és egyébként sem veszi őt észre.

A siker iránti vágyát Mo-mi úgy éli ki, hogy esténként maszkot ölt és erotikus táncot lejt egy internetes fórumon, egyre népesebb rajongótábort verbuválva. Itt aztán megkapja az elismerést: a nyálcsorgató férfiak bőkezűen küldik a virtuális pénzt a titokzatos maszkos lánynak, akinek ráadásul valódiak a mellei – nagy dolog ez Szöulban, a plasztikai műtétek Mekkájában, ahol minden második kamaszlány arra gyűjt, hogy hamarosan ezt-azt megcsináltasson magán. A K-pop idolok hatására a fiúk is arra gyűjtenek, de ez a sorozat velük nem foglalkozik. Sőt meglehetősen egysíkúan ábrázolja a férfiakat – mindannyian öntelt, nagyképű hólyagok, akik tárgynak tekintik a nőket. A második rész vége felé úgy tűnik, Mo-mi teljesen bekattan ettől, és a továbbiakban majd szépen bosszút áll a lelketlen hímeken.

De egészen másképp folytatódik a történet. A lány elkövet egy kínos hibát és letiltják a netről, azaz megfosztják legfontosabb szükségletétől, a sikerélménytől. Emiatt elkövet még egy hibát: személyesen találkozik az egyik rajongójával. A randi nagyon rosszul sül el…

És ezen a ponton teljesen elszabadult a forgatókönyvíró. Behoz a történetbe egy kétségbeesett, később pedig bosszúvágytól hajtott édesanyát, aki elveszítette egyetlen fiát, és a teszetosza rendőrség helyett saját kezébe veszi a nyomozást. Kiderül, hogy nemcsak a szeretethiány deformálja a személyiséget, hanem a majomszeretet is. Egy idő után már nem szurkolunk a félelmetes asszonynak, sőt, lassan nincs is kinek szurkolnunk, hiszen a maszkos lány sem egyértelműen pozitív karakter. Aztán – úgy a negyedik rész közepétől – mégiscsak neki szorítunk, pedig büntetőjogi szempontból semmiképp sem helyes, amit művel. Lám-lám, az igazságérzetünk felülírja a jogszabályokat! Pontosabban: tudatosítjuk, hogy egy deformált társadalomban mit sem ér a jogkövető magatartás, ha az ember túl akar élni. Ugyanezért szorítunk később egy másik lánynak is, aki a főszereplő segítségével szeretne kitörni egy mérgező párkapcsolatból. És ahogy telik-múlik a filmidő, egyre gyakrabban szentesíti a cél az eszközt, a szereplők egyre elszántabbak, agresszívabbak, könyörtelenebbek.

Biztos vagyok benne, hogy hamarosan szociológusok és pszichológusok egész hada fogja elemezni ezt a szériát, ahogy az egy másik véres koreai alkotás, a rekorddöntögető Squid Game esetében is történt. Sokan már most összehasonlítják a két netflixes sorozatot, pedig talán nem kellene, mert míg a Squid Game véres gyerekjátékai egy művileg teremtett, manipulált környezetben játszódnak le, A lány a maszk mögött színtere a való világ, ahol a szereplőknek jóval több választási lehetőségük van, és ahol nagyobb szerepet kap a véletlen – ezért a bennük lejátszódó lelki folyamatok plasztikusabban mutatkoznak meg.

A maszkos lányt három különböző színésznő játssza (Ko Hyun-jung, Nana és Lee Han-byeol) – mindhárman zseniálisak. A többi színész is kiváló teljesítményt nyújt, beleértve a gyerekszereplőket is. A fiatal rendező, Kim Yong-hoon filmográfiája meglehetősen rövid, de már most remek történetmesélőnek bizonyul (a forgatókönyvet is ő írta egy képregény alapján). Mesterien adagolja a feszültéget, tisztában van a filmes műfajok hollywoodi szabályaival, de közben ízig-vérig koreai alkotó, aki az ottani filmnyelvet kombinálja a nemzetközi sémákkal – legalábbis a látványt illetően. Mert ami a szereplők fejében történik, az egészen bizarr, megfogalmazhatatlan, brutális, tragikus – olyasféle „karakterfejlődés”, amely pont a mérgező társadalmi háttér miatt ijesztő.

A legijesztőbb viszont az, hogy nem tudjuk megkérdőjelezni a reakcióikat, hiszen láttuk, honnan jöttek és mi minden történt velük. A motivációk mindenkinél tökéletesen érthetőek.

Ez a sorozat minden bizonnyal ott lesz a legjobbak között a szezon végén, és egy csomó díjat be fog söpörni – teljesen megérdemelten.