Példaértékű emlékalbum

Jarábik Gabriella, A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatója, Koncsol László, Duka Zólyomi Árpád és Miklósi Péter a könyvbemutatónSomogyi Tibor felvételeA könyv gondolata már akkor megfogalmazódott a bizottság tagjaiban, amikor egyértelművé vált, hogy a szobor felújítása megvalósítható. „Amikor munkához láttunk és a felújításhoz szükséges tennivalókat szerveztük, elhatároztuk, hogy a szobor szétszedésének pillanatától egészen a felavatásig megörökítjük ezt a folyamatot – mondta Duka Zólyomi Árpád, a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság elnöke a kötet szerdai bemutatóján A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. – Akkor döntöttük el, hogy jó lenne, ha ennek a gyűjteménynek lenne egy olyan része is, amely bemutatja Pozsonyt, a város múltját, jelentőségét.” Választásuk Szalatnai Rezső Petőfi Pozsonyban című munkájára esett, amely fél évszázad után ebben a reprezentatív kötetben jelenik meg újra, az író lányának, Szalatnai Juditnak köszönhetően.

Az eredeti tervek alapján a kötet a Szalatnai-művön kívül a helyreállítási munkálatok írásos és fotódokumentációját, valamint az adakozók névsorát tartalmazta volna, mivel a restaurálás – csakúgy, mint majd’ száz éve – nem kis részben közadakozásból valósult meg. Ám Végh László, a somorjai Bibliotheca Hungarica igazgatója, a kiadvány konzultánsa révén kicsit módosult, illetve bővült a tartalom. „Úgy gondoltam, ha már megjelenik egy ilyen album, akkor adjuk közre benne azt is, amit a szobor első felavatásának történetéről, az alkotójáról, a szobor későbbi sorsáról tudunk. Régi képeslapokat kerestünk, átnéztük a korabeli sajtót, összegyűjtöttük a könyvtárunkban fellelhető összes dokumentációt, ami pedig nem volt meg, azt megkerestük Pozsony levéltárában és könyvtárában. Amikor Szalatnai Rezső lányánál, Jutka asszonynál jártunk, fölajánlotta nekünk édesapja könyvhagyatékát és kéziratait. Ebben is találtunk olyan fényképdokumentumokat, amelyeket fölhasználtunk. ĺgy állt össze az emlékalbum, amelyet példaértékűnek tartok. Azt jelzi, hogy ilyen szép kivitelben is fel lehet dolgozni az emlékeinket, és örülnék, ha a rimaszombati Petőfi-szobor, a kassai honvédemlékművek vagy a felvidéki Kossuth-szobrok sorsáról szóló kötetek követnék, és ezek történetét is láthatóvá tennénk a szlovákiai magyar olvasók számára.”

„Kiválóan szerkesztett, terjedelmes és fontos munka – méltatta a bemutatón a kötetet Koncsol László. – Egyrészt minden olyan forrásszöveget hoz, amely Petőfi pozsonyi tartózkodásaival foglalkozik. Minden szempontból kiemelten kell értékelnünk Szalatnai Rezső első helyre besorolt, Petőfi Pozsonyban című szintézisét; a szöveg először 1954-ben jelent meg könyv alakban, Pozsonyban, s egy több évtizedes kutatómunka gyümölcse lett. Hasonló természetű anyagokkal a könyv Adatok és tények című dokumentációjában is találkozunk. Itt a szerkesztő, Miklósi Péter a szobor első fölállításának történetét mutatja be eredeti szövegekkel. Érdekes tény, hogy a mű leleplezésekor még az ünneplők között foglalt helyet Petőfi barátja, diák- és munkatársa, Kolmár József. A könyvnek ez a része Pozsony XIX–XX. századi magyar művelődéstörténete szempontjából is figyelmet érdemel; értékét nagyban növelik a fényképek, a város XX. század eleji színes térképével. A korabeli sajtóból nemcsak azt tudjuk meg, milyen ünnepségek keretezték a szoboravatást, hanem azt is, hogy Palugyay Károly, a Zöldfa – a mai Carlton – akkori tulajdonosa milyen étrendet állított össze az étterem hatalmas patkóasztala köré települt több mint száz díszvendégnek, akik között a díszhelyen Brolly Tivadar polgármester oldalán Herczeg Ferenc író, Bartal főispán és az agg Kolmár József foglalt helyet.”

Miklósi Pétertől, az emlékalbum szerkesztőjétől, a Petőfi Sándor Emlékmű Bizottság tagjától azt kérdeztük, kinek ajánlja a könyvet: „Mindenkinek, aki tiszteli Petőfi munkásságát, költészetét, lényét. Főként persze azért szerettük volna ezt a könyvet megjelentetni, hogy ezzel is hálát adjunk a nyilvánosság előtt azoknak, akik adományaikkal segítették a restaurálást, és ily módon nevüket és emléküket meg tudjuk őrizni az utókor számára is. Ajánlható ez a könyv mindenkinek, ami közhelynek hangzik ugyan, de én úgy érzem, hogy a pozsonyi Petőfi-szobor sorsa lényegében a szlovákiai magyarság sorsát is jelképezi vagy jelképezheti. Ezért is állíthatjuk, hogy nem csupán a pozsonyiaké, hanem a mi Petőfink, vagyis mindazoké, akik a szlovákiai magyarságot próbáljuk képviselni.”