Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába Magvető, Budapest, 2006

Parti Nagy Lajos legújabb elbeszéléskötetének szinte minden darabja egy-egy kísérlet a nyelvvel, a nyelv lehetőségeivel. Talán nincs kortárs magyar író, aki ennyire szabadon nyúlna a nyelvhez, ennyire anyagként kezelné azt. Parti Nagy Lajos számára minden elbeszélés lehetőség egy új nyelv megteremtésére. Ennek tükrében is értelmezhető a címadó elbeszélés, amely egy különös, erotikusan túlfűtött nyelvet működtet, ráadásul ez az erotikus nyelv az orvosi szakszavak és a 19. század végének, 20. század elejének nyelvhasználatával dúsul föl: „Ő megengedi, hogy a mindenféle költők tollán a szerelem kelyhe szebb, a rózsabimbó szebb vagy a cunnika, de az csak úgy mondva van, az udvarlás meg az illendőség végett, mert a legtöbbje ezalatt a kimondott pinát érti és gondolja, ha egyáltalán szót gondol, nem pedig directe azt a forró, sós és harmatos női szakadékot, mely bölcsőnk és sírunk, és ami pina. Mert ha minden frinc-francnak híhatják, mért pont ennek nem? Mért ez a csúnya pont? / Ami pedig a leggyönyörűbb.” A hét asszonya című elbeszélés nyelve a mai szleng és a szitokszavak keveredéséből áll össze: „De akkor kábé már a peremig ér az okádás, hajnal óta szaggat a mensim, érted, úgy csikorog bennem a sóder, mint a puncihús a betonkeverőben. Kurvaanyátok, azt bezzeg egy pénzügyőr sem tudja, hogy mi ez.” A Nyelvtanulmányfej alapja pedig az előbb említett nyelvi tér, plusz a kevert angol–magyar nyelv, a hunglish: „Az ilyeneket szeretem, hallani hangom Danubiusból, süt a nap, két proletárköcsög mossa a limuzint, hallják, hogy hallom a hangomat, ez elég frankonéró. Meg a szauna, bigmac, az alapdolog, mit hittél, mint az anyatej vagy a dzsekpot. Gatyeszom luketmízed, mi? Amcsi zászlóból van varrva, faszán térd alá lóg, naná, hova lógjon, jesss. Boxerom a haverom, elég jó, nem? Rímel, fakjú.” Persze Parti Nagy ezeket a nyelvi rétegeket átalakítja, átpoetizálja, saját céljaira használja fel. Mi is ez a cél? Talán felmutatni a nyelvben benne lévő egyrészt irtózatos erejű, hatalmas, másrészt finom anyagú, titokzatos lehetőségeket. Talán nincs kortárs magyar író, aki jobban szeretné a nyelvet, talán nincs kortárs magyar író, aki jobban ismerné. Hiszen Parti Nagy Lajos elbeszéléseit olvasva nemcsak durva, szemetes nyelvi megoldások átalakítására találunk rá, hanem gyönyörű, lefordíthatatlanul költői mondatokra is, amelyeket olvasva arra gondolhatunk, ezekért a mondatokért megérte magyar anyanyelvűnek születni: „a cápa (...) egy csillagrúzsos éjszakán úszott ki a plázsra, foltosan és halkan, mint a hold.”, „Álom ilyenkor ritkán esik, s ha igen, olyan, mint a szappanbuborék, szívbemarkoló és súlytalan.”, „Minek mondja? Mindenki tud mindent. A beszéddel csak a legyeket hajtják.”, „Ó, azok a cigánykerék esték a szőlőpartok fölött, mikor a kalimpáló lábujja közé akadt a hold, mintha már a szőlő héja, és szégyenlős magjai a csillagok.” A fagyott kutya lába elbeszélései közül azokat érzem gyengébbeknek, amelyeknek epikus váza túlzottan látható szándékkal, direkt lépteti működésbe a nyelvet. Ilyen például a Hotel Téesziroda, amely inkább publicisztikai írás, mint elbeszélés, ilyen a már említett Nyelvtanulmányfej vagy a Testékszerek, amelyek egyetlen ötletnek köszönhetik a létüket. Ezekből az elbeszélésekből hiányzik az a szemléleti összetettség, gondolati bonyolultság és többértelműség, amely a kötet több elbeszélésében működésbe lép. Persze még ezeket a gyengébb darabokat is megemeli Parti Nagy csodálatos, élvezetkeltő nyelve. Ez az a nyelv, amely nemcsak a kortárs magyar irodalomra gyakorol óriási hatást, hanem a kortárs magyar filmművészetre is: a címadó elbeszélés és A hullámzó Balaton ötletéből született meg például Pálfi György több díjjal kitüntetett filmje, a Taxidermia.