Nyolcvanöt éve született Nemes Nagy Ágnes

Költőként igen korán bemutatkozott, elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait 1932-től a legendás Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, ahol ekkor Áprily Lajos volt az igazgató. Az ő személye meghatározó volt Nemes Nagy költői pályáján. A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el 1939-ben, s beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakára. Az egyetemen került kapcsolatba Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal is, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak.

Az 1944-45-ös év életének egyik legmozgalmasabb időszaka volt, férjét behívták katonának, majd Szálasiék hatalomátvétele után megszökött, s hamis papírokkal bujkált. Emellett életük kockáztatásával üldözötteket mentettek és bújtattak, s Nemes Nagy részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is.

A háború utáni időszak fellendülést hozott a költőnő pályáján, 1946-ban megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Ugyanebben az évben Lengyel Balázzsal megalapították az Újhold című folyóiratot, amely a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállalta magára. A lapot egy idő után a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, s 1948-ban be is tiltotta. Az Újhold elhallgatása után csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, s emellett gyerekeknek szóló műveket írt.

1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, amely új költői korszakának kezdetét jelentette. Ebben az időben már jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket fordított.

1967-ben újabb kötetet is publikált, Napforduló címmel. Ennek egyik része a sajátos hangvételű Ekhnáton-ciklus, amelynek verseiben a gondosan megformált, az öröklétet már a földi létben minduntalan érzékelő világot abszolút egységben mutatta fel. 1969-ben jelent meg a Lovak és angyalok című gyűjteményes kötete, amelyért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban lírájában kimondhatatlan szenvedély parázslott.

A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit angol, német, francia és olasz nyelven is. A ’70-es, ’80-as években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Németországban, Izraelben, ĺrországban.

Verseskötetei mellett több esszékötete is megjelent, amelyekben élvezetes és érzékletes írások olvashatók pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről. Látkép gesztenyefával című kötetében interjúkon, emlékezéseken át elevenítette fel életét. Gyermekeknek szóló meséi közül is kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű előadás született Dajka Margit főszereplésével.

1983-ban életműve elismeréseként megkapta a Kossuth-díjat, 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.

Budapesten hunyt el 1991. augusztus 23-án.

A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt Nemes Nagy egyetlen regényének, Az öt fenyőnek megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette egymással; nagy rajongója volt ugyanis a detektívtörténeteknek, különösen Agatha Christie-t szerette, akiről esszét is írt. (MTI)