Ne bízzunk meg feltétel nélkül a számítógépben!

Gondolom, velem együtt nagyon sok Új Szó-olvasó használta valamikor az írógépet, majd később áttért a számítógépre, ily módon meg tudja ítélni, mennyire könnyítették meg a munkáját a számítógépes programok.

A szövegszerkesztők hasznos programjainak egyike a helyesírás-ellenőrző, ennek segítségével az elütések és a legtöbb helyesírási hiba kiküszöbölhető. A legfejlettebb helyesírás-ellenőrzők sem tökéletesek azonban, s ezt bizony gyakran elfelejtjük. A gép ugyanis nem érti a szöveget, csupán az egyes szavak formáját veti össze az adatbázisában található jegyzékkel. Ezért megfigyelhető, hogy a kézzel vagy írógéppel írt szövegekhez képest a számítógépes szövegekben eltérő az egyes hibatípusok aránya. A helyesírás-ellenőrző program kijavítja a szótőbeli hibákat, pl. ha huszast írunk a húszas, ovodát az óvoda, sújosat a súlyos helyett. Ugyancsak bízhatunk a programban a „klasszikus” ragozási hibák esetében is, ilyenek a múlt idő jelének az írása vagy a j-vel kezdődő toldalékok (felszólító mód jele, tárgyas igeragozás ragjai). A gép azonban természetesen nem ismeri fel azokat az eseteket, amikor a kétféle írásmód két különböző lexémához kapcsolódik, pl. a sújt ige és a súlyt ragos főnév.

Tapasztalatom szerint jelenleg a toldalékokkal, ezen belül a képzőkkel kapcsolatos egyik aránylag gyakori hiba a -t végű igék műveltető alakjának és a szenvedő képzős alakoknak az írása. Ezekre az esetekre a helyesírási szabályzat 41. pontja vonatkozik, eszerint: ha a szóvégi t-t mássalhangzó előzi meg, akkor a műveltető képző -at, -et, ha a t-t magánhangzó előzi meg, akkor -tat, -tet formájú, pl. bontat, gyűjtet, festet, de: arattat, taníttat, süttet; stb. Ugyanez a szabály vonatkozik az -atik, -etik, -tatik -tetik szenvedő igeképző írására is.

Az egyértelmű szabály ellenére számos olyan példát találhatunk (még a sajtóban is), ahol -tat, -tet, illetve -tatik, -tetik képzővariánst kapcsolta a szöveg írója a -t előtt mássalhangzót tartalmazó szavakhoz. ĺgy például nemrégen egy Új Szó-beli cikkben ezt olvashattuk: Sztálin és Gottwald megfoszttatott a díszpolgári címtől. Magyarországi szövegekből is bőven idézhetünk azonban: Indiában gyárttat olcsó mobilokat a Sony; Ericsson; A felelősség azt terheli, aki a számára vagy egy adott szervezet részére előírtakat nem hajtotta (hajttatta) végre; Nem sejttette velem megsértődésének az okát, én meg magamtól ugyan rá nem jöttem. Ezek az alakok nyilván azért maradhattak a szövegben, mert az író által használt helyesírás-ellenőrző program nem tudja megkülönböztetni a műveltető és a szenvedő képző kétféle alakját, így helyesnek tartja például a gyártat, de a gyárttat formát is. Egyébként érdekes megfigyelni, hogy a helyesírási szabályzat szerint helytelenül írt alakok előfordulási gyakorisága között jelentős különbségek vannak. Úgy tűnik, hogy a leggyakoribb a sejttette forma. Ennek oka talán az, hogy egyesek így kívánják elkerülni a sejtette múlt idejű cselekvő igealak és a sejtette műveltető képzős igealak egybeesése kiváltotta félreértést. Ilyen esetben a Nyelvművelő kézikönyv is indokolhatónak tartja a szabályszerűtől való eltérést, pl. a színész nemcsak megértette, hanem meg is érttette a darab mondanivalóját.

A cselekvő és a műveltető ige alaki egybeesése azonban csak a magas hangrendű szavakra és a múlt idejű alakokra korlátozódik, az ún. szenvedő alakokban pedig teljesen kizárt. Ezért ha nem vagyunk biztosak egy-egy szóalak írásmódjában, vegyük elő a helyesírási szabályzatot, s ne elégedjünk meg azzal, hogy programunk nem húzta alá a kérdéses szót pirossal.