Munkalátogatás és családias vendéglátás Kubában

Kuba hat tartománya, nevezetesen Pinar del Rio, La Habana, Matanzas, Las Vilas, Camagüei és Oriente közül a szakemberek egybehangzó állítása szerint a legnyugatibb fekvésű Pinar del Rio tartomány az ország természeti szépségekben leggazdagabb tája. A tartományon végigvonuló két szirtes, szakadékos hegyláncsor között húzódó Carratera Central útvonalon haladunk a tartomány székhelye felé, miközben Nyugat-Kuba legmagasabb hegycsúcsa, a 692 m magas Pan de Guajaibón csodálatos látvány köti le figyelmünket, míg utunk további folyamán a vízi jácintokkal és lótuszvirágokkal borított Ariguanabo tava nyújt számunkra felejthetetlen élményt. A Soroa üdülőhely világviszonylatban is leggazdagabb orchideakertjében pedig mintegy ezer orchideafaj és fajta pompázik előttünk pazar szín- és formagazdagságban, majd pedig a Manantiales folyócska 20 méter magasságból lezuhanó Salto vízesésének látványa nyújt számunkra valódi élményt és felüdülést.

E természeti szépségek bűvöletében közeledünk nemcsak Kuba, hanem egyben a világ legtermékenyebb dohányföldjei felé, ahol mintegy 25 000 hektáron folyik a legkiválóbb szivardohány termesztése a Vuelta Abajo híres vidékén. Igazi meglepetésként hatnak a már messziről fehérlő, nagy tüll-leplekkel letakart hatalmas ültetvények, amelyeket azért árnyékolnak be, hogy leveleik világosabbak, finomabbak és lazább szövetűek legyenek, s így alapanyagul szolgálhassanak a legfinomabb szivarok és luxuscigaretták gyártásához. Az egyik dohányültetvényen aztán kissé elidőzünk, ahol megtudjuk, hogy csak 54 napon át tartó árnyékoló védelem után törik le a leveleket, amelyeket felfűzve pajtákban szárítanak, majd pedig szoros kötegekbe préselve pálmalevelekkel borítanak be, ahonnan csak három hónap múlva kerülnek a dohánygyárba.

Természetesen ellátogatunk a tartomány székhelyén működő egyik dohánygyárba is, ahol szakmai bemutató keretében alkalmunk adódik végigkísérni a szivargyártás egész folyamatát, fortélyait. A beérkező levelekből először is kiszedik a fás erezetet, utána fermentálják és csak újabb három hónap letelte után, természetesen igen körültekintő és szigorú osztályozást követően kezdődik meg a tulajdonképpeni szivargyártás. Az osztályozóból a dohánylevelek a sodróüzembe kerülnek, ahol szakavatott, ügyes kezek a levelekből havannaszivarokat sodornak, amelyeknek hosszúsága és erőssége a piac igényei szerint változik. Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a szivarok újból az osztályozóba kerülnek, ahol kiválogatják, összekötik, dobozokba csomagolják őket, természetesen ügyelve arra, hogy egyazon dobozba ugyanolyan színű és formájú szivarok kerüljenek. Természetesen ez sem könnyű feladat, hiszen a kész szivarok csupán színük szerint 14 különböző csoportba sorolhatók. Számunkra valóban meglepetésként hatott, hogy a kész szivarokat kivétel nélkül cédrusfa dobozokba csomagolják. Szerintük ugyanis a márkás kubai szivarok jellegzetes aromáját a cédrus illata adja meg. Figyelmesen végigkísérve az egyes munkafolyamatokat, amelyeket többnyire kézzel végeznek, megállapíthattuk, hogy a szivarkészítés bizony nem könnyű feladat, a szakmunkástanulók is négy esztendeig tanulják e mesterséget.

Bizony, későre járt az idő, amikor az üzem vezetősége vendégségbe invitált, ahol mindenekelőtt néhány ételkülönlegességet fogyasztottunk el. Előételnek aprócska, rendkívül ízletes fokhagymakrémes kenyérszeleteket szervíroztak, utána hüvelykujjnyi hús- és krumplikro-kettek következtek speciális kubai salátával. A legizgalmasabb fogás egy félig sült halféle volt, amelyet ecetes-olajos-hagymás lében pácolva szolgáltak fel. Befejezésül a speciális kubai italt a daiqurit fogyasztottuk el.

Az asztal mellett szó esett a kubai családról, a gyermeknevelésről, iskoláztatásról, valamint szociális kérdésekről. Többek között megtudtuk, hogy Kubában a család fogalma 3-4 gyermeknél kezdődik, de a fekete bőrűek körében a 8-10 gyermek sem ritka. A gyerekkocsi Kubában ma még ritkaságszámba megy, ezért kéthetes koruktól karon ültetve hordják a gyerekeket, de ennek ellenére a kicsik egészségesnek és gondozottnak látszanak.

S bár Kubában igen nehéz a gazdasági helyzet, hatéves korig csaknem minden gyermek napi egy liter tejet kap, amit házhoz is szállítanak. Iskolaköteles kortól az oktatás ingyenes, és a diákok mintegy 60 százaléka térítésmentes kollégiumi ellátásban részesül. Jóllehet az emberek gyakran kényszerülnek nélkülözni, rendkívül szívélyesek, segítőkészek és jóindulatúak.