Melyek voltak számunkra az év legfontosabb filmjei és sorozatai?

Idén ősszel minden várakozást felülmúlt a Pressburg sikere, amit a Szlovák Televízió kettes csatornáján nézhettünk. Molnár Csaba rendezése olyan dolgot ért el, amitől a streamingszolgáltatók világában régen elszoktunk: szlovákiai magyar szereplőkkel, szlovákiai magyarokról (is) szóló sorozat két hónapon át minden péntek este beültetett minket a tévé elé. 

Szlovákiai magyarok persze korábban is felbukkantak hazai filmekben, sorozatokban, de általában komikus, csetlő-botló figurákként, és az szolgált humorforrásul, hogy rosszul ragoznak szlovákul. Ezen tudott egy nagyot fordítani Molnár Csaba és csapata, akinek produkciója ráadásul tele van olyan apró nüanszokkal, rejtett utalásokkal, melyeket tényleg csak mi értünk. 

A produkció azonban azzal is kiérdemli a figyelmet, hogy ez a hazai tévézés történetének első többnyelvű sorozata, amelyben váltakozik a szlovák és a magyar nyelv, sőt, ahol angolul, németül, sőt perzsául is megszólaltak a szereplők. Na meg azzal is, hogy egy izgalmas, fordulatos történetet kaptunk. Az egyik szálon a – valós mozgalom által ihletett – Felvidéki Betyárok kalandos akciói elevenednek meg, a másikon pedig Attila (Matusek Attila) és Zita szerelmi sztorija (Anna Jakab Rakovská). Sőt, a sorozat még arról is képes meggyőzni a közönségét, hogy a szlovák főváros egy élhető, sőt, vizuálisan érdekes, izgalmas helyszín. 

S hogy ne csak a saját dícséretünk hangozzon el, nézzük a szakmai elismeréseket is. A nyolcrészes sorozat bejutott a Serial Killer fesztivál versenyszekciójába, Európa legjobb négy rövidformátumú sorozata közé. Az év vége pedig egyik legkellemesebb meglepetése, hogy karácsony után a legnagyobb streaming-szolgáltató, a Netflix műsorára is felkerül a Pressburg. Akiknek tehát eddig nem sikerült megnézniük a sorozatot az STV2-n, vagy éppen szeretnék ezúttal magyar feliratokkal újranézni, azoknak december 27-től lehetőségük nyílik erre a Netflixen.

Az Emma és a halálfejes lepke című szlovák–cseh–magyar koprodukcióban forgatott filmet is nagyon vártuk idén. Az Iveta Grófová rendezésében készült több mint kétórás történelmi dráma, melynek főszerepét Borbély Alexandra játssza, az idei Karlovy Vary filmfesztiválon mutatkozott be, majd Szlovákia delegáltjaként – részben magyar filmként – harcolhatott az Oscar-versenyen a jelölhető filmek listájára jutásért a nemzetközi filmek kategóriájában. 

A történet egy nagyon nehéz történelmi játszódik, az alkotók azonban nem titkolták, hogy a forgatókönyvvel a társadalmi aktualitásokra is rá szeretnének mutatni. A történet szerint a második világháború alatt egy fiatal özvegy Marika (Borbély Alexandra) egy zsidó fiút rejteget a házában, a szlovák-magyar határon. Miközben leginkább láthatatlan szeretne lenni, Marika két férfi – egy szlovák Hlinka-gárdista százados és egy német náci tiszt – figyelmének kereszttüzében találja magát.

Peter Krištúfek azonos című regényéből adaptált film arra ösztönzi a nézőt, hogy szembenézzen a történelem egy sötét időszakával, miközben a történet azt is bemutatja, hogy milyen brutális következményekkel jár, amikor a társadalomban lángra kap az ideológiailag motivált gyűlölet. A főhős a gerjedő gyűlölethullám ellenére képes azonban arra, hogy példát mutasson, és az emberi értékeknek megfelelően cselekedjen. 

A filmben Borbély Alexandra mellett többek között Molnár Piroska, Milan Ondrík, Ujlaky Dénes, Derzsi János, Bandor Éva, Monori Lili és Táňa Pauhofová játszik. 

Maradjunk a múltban, a második világháború utáni időszakban. Idejekorán sejtettük, hogy a játékfilmes elemeket tartalmazó Hancsovszky című dokumentumfilmre érdemes lesz odafigyelni. A filmet hazai bemutatója előtt két független alkotásokat népszerűsítő filmfesztiválon is díjazták: júniusban a Svéd Nemzetközi Filmfesztiválon, augusztusban pedig a római Prisma filmfesztiválon nyerte el a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat. Az alkotás a Fórum Kisebbségkutató Intézet égisze alatt, Laczkó Sándor rendezésében készült, és közel harminc szerepet játszanak benne hazai magyar színészek színe-java szerepel benne - a főszerepeket játszó Hégli Bence és Oszlík Péter mellett például Gál Tamás, Kiss Szilvia, Olasz István, Culka Ottó és Hostomský Fanni. További érdekesség, hogy a filmben nem színész szereplőket is láthatunk – egész pontosan két történészt, Simon Attilát és Popély Árpádot, de tornaljai járókelők is megszólalnak a filmben. 

Figyelembe véve, hogy a szlovákiai magyarok történelmi sebeivel mindmáig nem foglalkozik elég mű, a Hancsovszky önmagában emiatt is kiemelkedő produkció lenne. A tényfeltárás és a traumaoldás között lavírozó alkotás nagyon izgalmas módon oldja a múlt és a jelen között húzódó szakadékot. A történet párhuzamosan fut a múltban és a jelenben: Máté (Oszlík Péter) megszállottan kutatja, mi történt pontosan 1945-ben Tornalján. Az ő kutatásai révén körvonalazódnak az akkori tornaljai fiatalok sorsai, történetei, élükön Hancsovszky Bélával (Hégli Bence). Ő az a 19 éves gömöri fiú, akinek történetét az akkori államhatalom megpróbálta cenzúrázni.

1945-ben valaki robbanóanyagot dobott be a tornaljai rendőrőrs ablakán. Az épületben hárman tartózkodtak a robbanás pillanatában, akik csodával határos módon nem sérültek meg. A tettes valószínűsíthetően Hancsovszky Béla volt, az a fiú, aki önként magára vállalta a robbantást, miután a rendőrség megfélemlítette a tornaljai lakosságot. Hancsovszky azonban megszökött a rimaszombati börtönből és Magyarországra menekült.

A film arra tesz kísérletet, hogy elgondolkoztassa a nézőt. Azon, hogy ki is volt valójában Hancsovszky, mi volt a célja, és mit ad az egy közösség számára, ha foglalkozik a múlttal. Pontos válaszokat ugyan nem kapunk a filmben, de apropót arra, hogy eltöprengjünk mindezeken, igen.

A Prezidentka forgatásával Marek Šulík dokumentumfilm-rendező egy egészen hihetetlen feladatot vállalt magára: testközelből dokumentálta az elnök, Zuzana Čaputová mandátumának öt évét. A rendező több, mint 350 óra anyagot vett fel, ráadásul úgy, hogy sikerült jelen lennie a sorsdöntő pillanatokban. A sztori a választási éjszakával indul, majd bepillantunk a beiktatási ceremónia történéseibe, az új kormány kinevezésébe, mely egybeesett a pandémia kezdeti időszakával, tanúi lehetünk a kormánykoalíció szétesésének, az LMBTQI-közösség elleni támadásnak, majd a kormányválságnak. Šulík olyan történelmi pillanatokat is kamerázott, mint amikor Čaputová a szétbombázott Kijevbe utazott.

Sőt, Šulík például azt is felvette, amikor Igor Matovič megérkezett az elnöki palotába a lemondását tartalmazó dokumentummal, először átadta azt az államfői hivatal vezetőjének, majd kitépte a kezéből, azzal, hogy meggondolta magát. 

A film nemcsak a vezető politikába enged betekintést, hanem bensőséges portrét fest egy olyan személyről, aki számára az emberség és a becsületesség az irányadó. Közben precíz képet nyújt azokról a változásokról, amelyek a köztársasági elnök mandátuma idején mentek végbe a társadalomban, és arról is, hogy milyen támadások érnek egy női politikust. 

A Prezidentka elnyerte a Ji.hlava Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztivál fődíját: a neves csehországi filmszemle Opus Bonum nemzetközi szekcióján belül választotta a legjobb nemzetközi dokumentumfilmjének az alkotást.  

A magyarországi filmtermésből szintén egy dokumentumfilm jutott az ötös listánkra, szintén egy nemzetközileg és otthon elismert díjnyertes alkotás. Az életed nélkülem világpremierjét a Szarajevói Filmfesztiválon tartották, ahol elnyerte a fesztivál Emberi Jogi díját. Magyarországi premierjét a Verzió Filmfesztivál keretén belül tartották, ahol pedig a legjobb magyar dokumentumfilmnek bizonyult. 

Az, hogy milyen körülmények között élnek a segítségre szorulók, az elesettek, az a társadalom érettségének a fokmérője. Rubi Anna dokumentumfilmje precízen megkomponált, szívszorító alkotás, hat édesanya hihetetlen erejének tanúbizonysága. Hat hasonló helyzetben lévő eltökélt nő pert indít a magyar állam ellen: azt követelik, hogy épüljön meg az a régóta ígért, kisméretű lakóotthon, ahol a gyerekeik emberhez méltó körülmények között élhetnek majd, amikor ők már nem lesznek.  

A filmben szereplő édesanyák életét a gyerekükről való gondoskodás, az otthon ápolás tölti ki. Ismerik a környék összes intézményét, amely bentlakásos ellátást biztosít a fogyatékkal élők számára. Bejárták mindet, és döbbenten távoztak. Ezek az intézmények ugyanis annyira túlterheltek, hogy van, hogy az ápoltak az olyan alapgondoskodásban, mint például a napi tisztálkodás sem részesülnek. 

A film egyik fontos hozadéka, hogy nézőként rengeteget tapasztalhatunk meg abból, hogy mit jelent egy egész életében gondozásra szoruló személlyel együtt élni. Rubi Anna azt láttatja, amivel kapcsolatban legtöbbünk kevés tapasztalattal rendelkezik, mindezt pedig sallangmentesen teszi. A kamera egyszerűen jelen van, a rendező nem lép közbe a történésekbe, csupán a szereplők mindennapjait veszi.