Iskola az Erecs partján – iskolatörténeti összefoglaló Nagyfödémesről

A Borsos Mihály Alapiskolában mutatta be legújabb kiadványát Szabó László helytörténész. A Kihantolt múlt sorozat harmadik kötete, az Iskola az Erecs partján, a Szemelvények Nagyfödémes magyar oktatástörténetéből alcímet kapta. Az ünnepélyes könyvbemutatón Szanyi Mária néprajzos, a Kincskeresők helyi értékeket kutató diákok konferenciájának elindítója, a könyv szakmai és nyelvi lektora szuperlatívuszokban beszélt a kiadványról, illetve Szabó László munkabírásáról és -tempójáról, alaposságáról. 

Kiemelte, hogy harminc év munkája jelent meg 370 oldalon, iskolatörténet történelmi háttérrel, amely egyszerre áttekintés a csehszlovákiai magyar iskolatörténetről, a megmaradásról, egy tankönyv értékű írás, amelyben a szerző mindig az általános tudnivalóktól jut el a helyi történésekig. A bemutató résztvevői megtudhatták, hogy a nagyfödémesi iskoláról az írásos emlékek alapján először 1634-ben jelent meg említés, ami annak tatarozásáról szól, tehát sokkal korábban lehetett iskola a településen. 

Mindig a történelmi hátteret rajzolta meg a szerző, abban helyezte el a szülőket, akik az iskolába küldték a gyerekeiket és azokat, akik fontosnak tartották, hogy oktatási intézmény működjön Nagyfödémesen. Érdemes lenne a település társadalmi, gazdasági helyzetének történetét is feldolgozni, de az ebből a könyvből is kiderül, hogy komoly réteg volt a településen, amelynek tagjai igényelték és létre is hozták az iskolát

– hangsúlyozta Szanyi Mária, aki saját bevallása szerint meglepődött azon, hogy a kiadvány szerzője egészen a honfoglalásnál kezdi az iskolatörténetet, majd hamar meggyőződött róla, hogy csak így érdemes. 

Az egyes fejezetekben részleteket olvashatunk a magyarországi és a nagyfödémesi oktatási helyzetről a kezdetektől 1918-ig, az oktatás-nevelésről az egyes századokban, a polgári iskolai tanfolyamról, a gazdasági ismétlő iskoláról, a hontalanság éveiről, az iskolák építéséről, az első magyar óvodáról, az iskolában működő énekkarról, tánckarról, irodalmi körről, szakkörökről. 

Külön fejezet készült az iskola névadójáról, Borsos Mihályról, a kántortanítókról, az egyes korszakok tanítóiról, a nevelőkről és a nem pedagógiai alkalmazottakról, a hitoktatásról, az iskolaépületekről, a tanítólakásokról. A szövegeket nagyon sok táblázat, összefoglaló, statisztika teszi érdekesebbé, és nagyon sok fénykép szerepel benne, amelyekhez részletes leírás tartozik a rajtuk szereplőkről. A könyvet az iskola egykori tanítóinak visszaemlékezései, az ott megélt történeteik is színesítik. 

A kötetben szereplő fotókból tablók készültek, például a pedagógusokról, az igazgatókról és a nem pedagógiai alkalmazottakról, amelyek jelenleg az iskolában láthatóak. A mellékletek között különféle dokumentumok, pecsétek, bizonyítványfejlécek, névjegyzékek is helyet kaptak és az 1950 és 2024 között végzett osztályok fényképei. 

Szanyi Mária azzal fejezte be gondolatait, hogy mindenkit arra biztatott, vigye és olvassa el a könyvet, mert nagyon fontos, hiánypótló, befejezetlen munka, amely a 2024-es évvel ér véget, ezért folytatásra érdemes, de majd csak a következő generációkon múlik, készül-e valaha folytatása.

A rendezvény második felében maga a szerző beszélt részletesen a könyv születéséről, a harminc évvel ezelőtt elkezdett kutatómunkáról, a kötetben szereplő személyek életének további alakulásáról, majd Sebő László plébános megáldotta a kötetet. Radványi Adél, a Borsos Mihály Alapiskola jelenlegi igazgatója háláját fejezte ki Szabó Lászlónak az elvégzett munkájáért, a könyv megjelenéséért és nagy szeretettel köszöntötte az egykori pedagógusokat, akik megjelentek a rendezvényen, amely a könyv dedikálásával és beszélgetéssel zárult.