Öt lépés, amivel Robert Fico jövőre is megtarthatja a hatalmat

A koalíció helyzete a számok terén törékeny: a Smer, a Hlas és az SNS minimális többséggel, 76 képviselővel van jelen a parlamentben, de a gyakorlatban a Hlas és az SNS vitái miatt egyre többször akad példa arra, hogy valamelyik kormánypárt kezdeményezése elbukik, vagy halasztódik. A pártok közti ellentétek szélsőséges helyzetben a kormány be nem tervezett bukásához is vezetnek, amit Robert Fico miniszterelnök aligha tartana szerencsésnek. Ficónak azonban akadnak opciói arra, miként stabilizálhatja hosszabb távon a hatalmát.

Kibékülés Huliakkal

Rudolf Huliak és a Nemzeti Koalíció további két képviselője október végén lépett ki az SNS-frakcióból és azóta is a külön utakon járják. Huliak különösen rossz viszonyba került Andrej Dankóval, a nemzeti párt elnökével és Tomáš Tarabával, a párt által kinevezett környezetvédelmi miniszterrel, aki rövid úton eltávolította a Huliakékhoz köthető jelölteket a tárcától.

Minden jel arra mutat, hogy Danko és Huliak nem fog kibékülni egymással – de ez nem jelenti azt, hogy a Nemzeti Koalíció végérvényesen hátat fordít a kormánynak.

 Fico és Huliak megegyeztek a költségvetés támogatásában, ehhez elég volt ígéretet tenni több, a politikus szívéhez közeli ágazat és régió támogatásában. Bár Andrej Danko állítja, hogy a Nemzeti Koalíció a Hlas frakciójában köthet ki, a gyakorlatban nehéz elképzelni, hogy Huliakék elképzelései összehangolhatók a Hlas „illedelmes” imázsával. Az viszont megoldást jelenthet, hogy a Smer próbálja meg valamilyen módon integrálni és megszelídíteni a minipárt képviselőit, akár közvetett anyagi juttatásokat ígérve, akár tisztségekkel, akár más gesztusokkal. Huliakék beszervezésével és visszatérésével a koalíció visszakapna három parlamenti képviselőt, ami segítene az egyszerű többség bebiztosításához.

Konszenzusos kormányzás

Az elégedetlenkedő Hlas-képviselők látszólag egy dolgot szeretnének: azt, hogy a kormánypártok ne hirtelen ötlettől vezérelve próbáljanak átalakítani fontos intézményeket. Az önkényesen megírt, gyakran előre nem is egyeztetett törvénytervezetek és személyi döntések helyett párbeszédet és folyamatos egyeztetéseket javasolnak a koalíción belül, ami túlnyúlhat a Koalíciós Tanács hatáskörein.

Elvben elképzelhető, hogy létrejöhet egy új kormányzási modell, ami nagyobb beleszólást biztosít a képviselőknek a többi párt által szorgalmazott törvényekbe és növekszik a koalíciós partnerek közti kölcsönös bizalom.

 Állandósulhatak a pártok közti szakmai egyeztetések. A gyakorlatban ennek a megoldásnak több rejtett hátulütője is van: nem véletlen, hogy a koalíciós partnerek felosztották egymás között a tárcákat és minden pártnak kialakultak a saját körei. Az SNS nehezen viseli, hogy Hlas-képviselők diktálják a párt hatáskörébe tartozó tárcák intézkedéseit, de a Hlas sem tolerálná, hogy az SNS érdemi beleszólást kapjon például az oktatási kérdésekbe.

A Migaľ-csoport eltávolítása a parlamentből

A kormánykoalíció számára az aktuális problémát a Samuel Migaľ (Hlas) körül csoportosuló „értelmes politizálást” követelő képviselők jelentik. A három-négy különutas képviselő súlya Huliakék távozásával jelentősen megnőtt: a beleegyezésük nélkül végképp lehetetlenné vált, hogy a koalíció bármilyen törvényjavaslatot megszavazzon a parlamentben.

Mivel a csoport tagjai olyan képviselők, akik viszonylag újoncoknak számítanak a politikában, üzletemberek, vagy régiós aktivisták, adódik egy kézenfekvő módszer arra, hogy a pártuk „megszabaduljon tőlük.” Hasonló taktikát alkalmazott Andrej Danko a kormányalakítást követően – lukratív állami pozíciókat biztosított a listán mandátumot szerzett politikusoknak, hogy aztán a saját megbízhatóbb embereit ültesse a felszabaduló helyekre.

Több politikus – köztük maga Danko – is lebegtette, hogy az elégedetlen képviselőknek már korábban is állami pozíciókat ajánlottak fel, egyelőre ezeket a híreket a Hlas és az érintett politikusok is cáfolták. Migaľék között azonban akadnak régiós aktivisták és üzletemberek, valamint gondolkodtak már racionálisan is egy válság idején – mikor a kifogásaik ellenére a taktikus szavazásukkal segítettek a sztrájkoló orvosokat szankcionáló törvénymódosítás elfogadásában. Nem kizárt, hogy belátva a helyzet tarthatatlanságát, megtartva az erkölcsi integritásukat ezt a módszert választják a parlamentből való kivonulásra – a kormánykoalíció pedig jól jár a döntéssel.

Kisebbségi kormányzás

Robert Fico az elmúlt hónapokban nem törte magát, hogy elsimítsa a kormánykoalíción belüli ellentéteket. Elképzelhető, hogy a miniszterelnök egyszerűen ráhagyta a konfliktuskezelést a pártokra, de az is, hogy bízik benne, a bajban mindig sikerült megegyeznie a képviselőkkel, hogy elkerülje az igazán kritikus helyzeteket. 

A Huliak-csoporttal sikerült megegyeznie a költségvetésről, a Hlas elégedetlenkedőivel pedig az orvossztrájk kezelésének módjáról. Gondolkodhat úgy, hogy az esetleges kisebbségbe kerülése ellenére is számíthat a koalícióról leváló képviselőkre.

Pusztán a racionális érveket szem előtt tartva sem a Nemzeti Koalíciónak, sem a Migaľ-vezette csoportnak nem lenne érdeke, hogy megbukjon a kormány és új választást írjanak ki. Ebben az esetben borítékolhatóan nem kerülnének a parlamentbe és szövetségeseik sincsenek az ellenzéki oldalon – a Hlas-képviselők kapcsán ez a szituáció még könnyen megváltozhat, hiszen néhány elképzelésük közel áll az ellenzéki pártokhoz. Nem lehet teljesen kizárni, hogy egy Fico-vezette kisebbségi kormány a fontos ügyekben a két minicsoporttal egyeztetve sikeresen elirányítja az országot a jövőben is.

Tervezett előrehozott választások

Amennyiben kiderül, hogy a kisebbségi kormányzás nem működőképes, mert sok vesződséggel jár, vagy egyszerűen képtelenség folyamatosan egyezkedni a szakadár képviselőkkel, Robert Fico akár az idő előtti választás felé is terelheti az eseményeket. 

A Smer miniszterelnökének döntése nagyban függ a politikai erőviszonyoktól: amennyiben úgy ítéli meg, hogy a Smer az új választás után képes egy új, stabilabb kormány alakítására, nincs értelme vesződnie a régivel.

A Smer előtt a jelenlegi erőviszonyokat tekintve két menekülőút áll: a párt a Hlas keményvonalas, Matúš Šutaj-Eštok vezette politikusaival együtt már úgy gondolhatja, hogy az SNS, vagy a Republika szóba jöhet koalíciós partnerként egyfajta liberalizmus-ellenes blokkot kialakítva. De az is szóba jöhet, hogy a Hlas és a KDH, vagy akár a Magyar Szövetség bevonásával (és az SNS kiesésével) egy mérsékeltebb nemzeti-baloldali kormány alakulna. Az idő előtti választás műfaja azonban kockázatos és Fico rá is fizethet erre a lépésre: az eredmények könnyen hozhatnak patthelyzetet, vagy egy sokszínű, de a Smer kizárásával megalakuló, PS-vezette kormány megalakítását.