Minden napra jut csoda: a hambpusztai lósuttogó gyógyító ménese

Már életének korai időszakában is remekül szót értett Feri a lovakkal. Amikor első alkalommal látogatunk Hambpusztára éppen az egyéni terápiára érkező hatéves Zalánt várja. Jut időnk beszélgetni. 

„Mindig ellógtam otthonról arra a portára, ahol lovakat tartottak. A szüleimnek nem tetszett a dolog, ezért végül úgy döntöttek, hogy vesznek nekem egy saját lovat. Később lovasíjászattal foglalkoztam, majd volt olyan időszak az életemben, amikor eltávolodtam a lovaktól. Mindig álmodoztam egy saját farmról, ez három évvel ezelőtt végre valóra vált. Nagy örömömre a párom és a gyerekeim is mindenben támogatnak. Jelenleg tizenegy lovunk van, ebből nyolc már most terápiás ló” 

– tudjuk meg a vendéglátónktól. 

Tágas hangár, tele szeretettel

Alkonyatban, dermesztő hidegben érkezünk, ám a kivilágított és tágas hangár, ahol gyerekjátékok díszítik a fémvázat, rendkívül barátságos teret kínál ahhoz, hogy megismerkedjünk a lovasterápiával. Pupák Ferenc felsőfokú pedagógiai-pszichológiai végzettsége lehetővé tette, hogy részt vegyen a Szlovák Hippoterápiás Egyesület egyéves képzésén, és tanúsítványt szerezzen. Ennek lényeges előzménye volt az, hogy találkozott a lekéri speciális intézet elismert szakorvosával, a több mint negyven éve lovasterápiával is foglalkozó Karol Hollý pszichiáterrel. Egy ismerőse hozta össze a mindent meghatározó és sorsfordító találkozót. 

„Hollý doktor úrral hosszasan, legalább öt órán át beszélgettünk, ezt követően a következőképpen jellemzett a közös ismerősünknek: Feri a hippoterápiát illetően egy bábjában rejtőzködő pillangó” 

– mesélte szelíd, múltba révedő mosollyal Pupák Ferenc. Tudomása szerint mintegy száz kilométeres körzeten belül nincs ilyen képesítésű lósuttogó. Érdemes némi kitérőt tenni a lósuttogó témában. A lovas világban azt nevezik suttogónak, aki kényszerítő eszközök alkalmazása nélkül tudja a lovakat irányítani. Azaz képes elnyerni akár a legvadabb természetű lovak teljes bizalmát is, szelíddé és együttműködővé teszi őket. Másfajta, sokak számára ismeretlen bizalmi párbeszéd zajlik közte és az állatok közt. Ezt lehetőségünk nyílik többször megtapasztalni. Különös kép tárul elénk a hangárban. A még „beavatásra” váró, alig másfél éves lovak is besorakoznak a hangár hátsó, vékony lánccal lezárt bejáratához. Négyen vannak, és a hátsó állatok igencsak szomorúak, mert a két bekukucskáló ló nem engedik őket közelebb a bejárathoz. Értőn figyelik a gazdájukat és a gyógyító folyamatokban résztvevő négylábú társaikat. Pupák Ferenctől megtudjuk, majd ha elérik a hároméves kort, ekkor vonják be őket is a közös munkába. 

„Már most figyelnek bennünket és tanulnak. Nagyon vágynak arra, hogy ők is dolgozhassanak itt a hangárban a többiekkel! Két lányom van, az egyik négy, a másik hét éves. Velük gyakorlunk, egyelőre még ők végzik el a lovakon azokat a feladatokat, amelyek segítségével később a fiatalabb lovak is segíthetnek a hozzánk látogató gyerekeknek”

 – teszi hozzá a terapeuta. 

Lépésről-lépésre haladva

Időközben megérkezik édesanyjával és bátyjával a közeli Ímelyről Zalán, akiről Pupák Ferenc elmondja, megismerkedésük idején még kerekesszékre szorult. Önállóan járni nem tudott a térdinak összehúzódása miatt, és a jobb kezét sem volt képes használni. Miután a kisfiú kényelmesen elhelyezkedik Delissa hátán, a lósuttogó értőn magyarázni kezd. A lépésben haladó ló hátának lengései rendkívül fontosak, a folytonosan és ritmikusan ismétlődő mozgásokat a felegyenesedett kis Zalán jól érzi. Meg kell találnia a megfelelő súlypontot, miközben egész testével válaszol az állat lassú ringására. Édesanyjától megtudjuk, a lovas farm létezéséről akkor szereztek tudomást, amikor a házi kedvencüket hozták néhány napra az itt található kutyaszállásra. 

Zalán kezdetben kicsit tartott a lovaktól, de később szoros kapcsolat alakult ki köztük. Előbb Verával gyakorolt, Feri kedvenc és tapasztalt lovával. Vera most is értőn figyeli odakintről a kisfiú edzési folyamatát. Később került képbe Delissa a kicsi ló, akin most gyakorol. Feri közben odaér hozzánk Zalánnal, aki rendkívül biztosan üli meg a lovat. Időnként szükség van cserére, egy másik lovon további, újabb impulzusok érik a gyógyulót. Tevékenységüket a mai napig nem reklámozzák mondván, akinek szüksége van segítségre, úgyis megtalálja őket. A gyógyító lovaknak a természetükből adódóan szelídeknek, tűrőknek kell lenni, hiszen a gyerekek gyakran hangoskodnak, az értelmi fogyatékkal élők váratlanul kiabálhatnak, rúgkapálhatnak az állat hátán.

„Minden egyes traumára más gyakorlatok vannak, nincs két egyforma gyerek. Sokat tanulok tőlük. Megérzem, mire van szükségük. Járnak hozzám hiperaktív gyerekek is. Kapcsolatba lépett velem egy közeli iskola igazgatónője, az ADHD – figyelemhiányos, hiperaktív diagnózisú tanulóiknak a lovasterápiának köszönhetően jelentősen javultak a tanulmányi eredményeik. Minden napot ünnepként élünk meg. Annyira jóleső látni a gyerekek fejlődését! Lám, Zalánnál négy hónap elteltével már látható eredményeknek voltunk a tanúi. Fél éves terápiát követően a kisfiú elkezdte használni a jobb kezét, ami addig görcsben volt. A lovaknak köszönhetően az idegpályákat indítottam el. Megörvendeztettek a szülőktől kapott visszajelzések, az örömmel megosztott házi videók Zalán fejlődéséről” 

– mondja Feri. 

Zalánnak a terápiáknak köszönhetően javult a figyelme, már hallgat a nevére. A neurológus is fejlődést tapasztalt a kisfiúnál, rendszerint az orvosok jó szívvel ajánlják a hippoterápiát. Kemény, következetes munka zajlik látogatásunk délutánján a hambpusztai hangárban. A foglalkozások alaposan lefárasztják a lovakat is. A lósuttogó a családjával együtt túrázni jár lóháton, így a természetben pihenik ki magukat. Ezekre az erdei sétákra azokat is szívesen magával viszi Feri, akik most még csak lassítanak a Komáromból Ógyallára vezető főútnál, hogy a gépkocsiból egy rövid ideig gyönyörködjenek a ménesében. 

„Zimme-zumm, recefice…”

Ahhoz, hogy valóban tapinthatóvá váljon a mindennapi csoda Hambpusztán, még egyszer vissza kell térnünk a lovak birodalmába. Ezúttal fényes nappal tárul ki előttünk a fából ácsolt nagy kapu. A játszótér közelében bárányok, nyulak, tyúkok fogadnak, végül mellénk szegődik egy büszke tarajos kakas is. Hamarosan megérkezik az érsekújvári Regionális Nevelési és Szociális Központból a gyerekek első turnusa, speciális pedagógusok kíséretében. Nehéz eldöntenünk, hogy a felnőttek, vagy a gyerekek üdvözlik-e nagyobb örömmel Ferit, a párját és a lovakat. Ünnepi hangulat uralkodik a hangárban, most derül csak ki igazán, hogy Pupák Feri remekül dalol és a gyakorlatok végzése közti lovaglás során sosem fogy ki a magyar és szlovák népdalokból. Valóságos nótafa, másokat is dalra fakaszt. 

A kerekesszékben ülő Kiki látszólag csak a szeme sarkából figyeli társait, ahogy azok a ló hátán lévő gyógytakarón tornáznak. Ám amikor meghozzák a répát, elsőnek jelentkezik, hogy megetesse a közelébe érkező lovat. A mellette, ugyancsak kerekesszékbe ülő kislánnyal osztozik a csemegén, most már közösen etetnek, csacsognak. Ferin nem látszik a fáradság, amikor egy óra múlva megérkezik Érsekújvárból a másik csoport is. Ugyanúgy folytatja a foglalkozásokat és a mókázást. Az egyik kislány nem akar felülni a lóra, fél a magasságtól, kissé idegenkedik az új környezettől. A vele érkező gyógypedagógus és a lósuttogó közösen segítik fel a lóra, mindkét oldalról tartják. Rövid és lassú sétát tesznek a hangárban, az állat érti, tudja, hogyan viselkedjen, ha kezdővel van dolga. Rövid szünet után a kislányt ismét felültetik a lóra, aki most már merészebben tekint körbe, a többiek megtapsolják a bátorságáért. Előkerülnek a karikák, a bogozni való kötelek, a lovak szelíden tűrik, hogy színes fülbevalót kapjanak és kivárják, amíg minden csomót kioldanak a kis kezek. 

A korábbi látogatásunkhoz hasonlóan, pont úgy, ahogy Zalán tette, az egyik fogyatékkal élő kisfiú is ügyesen fordul a nyeregben, majd oktatója segítségével feláll a ló hátán. A gyerekek ilyenkor teljesen megfeledkeznek arról, hogy korábban nehezen mozdult a kezük, nem tudták kinyújtani a lábukat. Olyan gyakorlatok elvégzésére is képesek, amit más környezetben kényelmetlennek, fájdalmasnak tartanának. Az állatterápia során a ló értő figyelme, melegsége és szívdobbanása mindent meghitté és elviselhetővé tesz. Amikor a gyerek sikeresen elvégez egy-egy gyakorlatot, a ló kellemes jutalomsétára indul vele. Az állat pontosan tudja, hogy meghatározott időközönként, 10-15 méterenként türelmesen ki kell várnia, amíg a kis lovasa kiállja a próbát. Sok függ a szülőktől, a terápiára érkező kísérőktől, állítja Pupák Ferenc. A fogyatékkal élő, vagy mozgáskorlátozott, esetleg halmozottan sérült gyermek számára fontos hogy megtapsolják és ne fukarkodjanak a dicsérő szavakkal.