Lelépő, lelépési díj, végkielégítés (1)

Köztudott, hogy 2004-ben európai parlamenti képviselővé választottak több hazai parlamenti képviselőt is, az ezzel kapcsolatos egyik problémáról ilyen címmel számolt be az Új Szó: Vita a végkielégítésről. A tudósítás így indult: „Ne kapjanak lelépési díjat azok a honatyák, akik a hazai törvényhozásból hamarosan átülnek az Európai Parlamentbe! – vetette fel Pavol Minárik, a KDH frakcióvezetője.” Később arról olvashattunk, hogy „áprilistól a képviselői alapfizetés 43 390 korona, azaz a lelépő 216 950 lenne”.

A tudósítás több mint kétéves, a téma azonban ma is aktuális, ugyanis a szövegben előforduló lelépő, lelépési díj, végkielégítés szavakat, illetve kifejezést olykor azonos, más esetben eltérő jelentésben használja a hazai sajtó, sőt e tekintetben a magyarországi szóhasználathoz viszonyítva igen lényeges különbségek mutathatók ki. Az említett lexikális egységek közül „hivatalos”-nak csak a végkielégítés minősül: a végkielégítés a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató által a munkavállalónak kifizetett pénzösszeg; a törvény értelmében a képviselőknek is végkielégítés jár. Az internetes adatok tanúsága szerint a lelépő szó előfordulásában a magyarországi és a szlovákiai szövegek között alapvető eltérés mutatkozik: az előbbiekben csaknem kizárólag jelzői szerepben áll, jelentése egyrészt konkrét, pl. a járdáról lelépő gyalogost elütötte egy autó; másrészt pedig elvont (’leköszönő, vezetői tisztségét átadó’), pl. a lelépő rektor megköszönte az együttműködést. Ezzel szemben a szlovákiai szövegekben (és néhány magyarországi szövegben Szlovákiára vonatkoztatva) a jelentése nagyrészt ’végkielégítés’, pl.: „A lényeg azonban az, hogy abban az esetben, amikor a munkavállaló bontja fel a munkaviszonyt, nem jár neki semmiféle végkielégítés (itt biztosan a lelépőre – odstupné – gondolt).” A jogi tanácsadó szövegből származó mondat egyben arra is utal, hogy nyilván a szlovák odstupné hatására használjuk a végkielégítés szinonimájaként a lelépő szót. Az elektronikusan hozzáférhető szövegek elemzése azt mutatja, hogy szlovákiai magyar szövegekben a végkielégítés csak valamivel gyakoribb, mint a lelépő, ugyanis arányuk 60 : 40. Nálunk azonban a lelépő-nek más jelentése is van. Az új munkatörvénykönyv a már említett odstupné mellett bevezette az odchodné fogalmát, s ezért olykor a lelépő szót csak az utóbbira értik, pl.: „A Munka Törvénykönyvének 76. paragrafusa értelmében a munkaviszony megszűnésekor a munkavállaló kétféle juttatásra lehet jogosult: a lelépőre (odchodné) vagy a végkielégítésre (odstupné)”. A szlovák odstupné jelentése (a szlovák értelmező kéziszótár szerint) ’szerződéstől való elállás, kedvezményről való lemondáskor fizetett pénzösszeg’, ezért van olyan példám is, amikor a lelépő szót szlovákiai jogász szerződéses viszonnyal (de nem munkaviszonnyal) kapcsolatban használta. Egy olvasó előleget fizetett egy lakásra, amelybe be is költözött, mivel azonban nem kapott hitelt a banktól, nem tudta a vételárat megfizetni. Az eladó felszólította, hogy hagyja el a lakást, az előleget azonban nem akarta visszafizetni. A kérdésre válaszoló jogász többek között ezt írta: „Ha az előszerződésben nem egyeztek meg szerződési büntetésről, illetve lelépőről, az eladó köteles önöknek visszaadni az előleget.”

Az idézett példákban tehát a lelépő különböző jelentésekben szerepel, említettük viszont, hogy magyarországi (internetes) szövegekből ilyen szövegösszefüggésekben nem adatolható. A következő részben arról írunk, milyen szavak használatosak ezekben a jelentésekben a közmagyarban, elsősorban a jogi szaknyelvben.