Kissé elmosódva – egy fotós háborús emlékei

Először olvasható magyarul Robert Capa Kissé elmosódva című kötete, amelyben a legendás fotóriporter a II. világháborús élményeit írta meg.

Robert Capa (1913–1954) emlékirata eredetileg filmforgatókönyvnek készült szerelmi történet, amelyet átszőnek a II. világháború eseményei. Megírásában segített John Steinbeck (1902–1968), a neves amerikai író is. Capa emlékirata kötetben 1947-ben jelent meg, és most Sárközy Elga fordításában adták ki magyarul – foglalja össze Szalay Marianne, a Park Kiadó főszerkesztője a frissen megjelent kötet előtörténetét.

Capa 1945-ben éppen Berlinben fotózott, amikor találkozott Ingrid Bergman svéd színésznővel. Egymásba szerettek. Együtt mentek Hollywoodba, és ekkor született a forgatókönyv ötlete, de végül is háborús emlékirat lett belőle, csaknem 100 fényképpel illusztrálva.

A könyv borítóján – címéhez illően – szintén kissé elmosódott a kép, amelyen a normandiai partraszállásban résztvevő katona, Edward K. Reagan (aki 1998-ban halt meg) kikúszik sisakban, fegyverrel a tengerből a fövenyre.

A fotóriporter a hadműveletről mintegy 70 képet készített könnyű, Leica típusú gépével, de csak 11-et tudott megmenteni, azok sem teljesen tiszták, mert a többi a gyors munka miatt tönkrement a szárítókamrában – tette hozzá a könyv szerkesztője.

Capa személyes beszámolója arról tanúskodik, hogy ő mindig a hadműveletek közepében volt. A D-napon szerzett tapasztalatairól írta: „A haditudósító a saját kezében tartja a tétet – az életét, ..., de visszadughatja a zsebébe, akár a legutolsó pillanatban is. Én szerencsejátékosnak születtem. Úgy döntöttem, hogy az első hullámban induló E-századot fogadom meg.“

Elhatározásával azt a tanácsot követte, amelyet fotóskollégái nemegyszer hallottak tőle: „Ha nem elég jók a képeid, az az oka, hogy nem vagy elég közel.“ Ő mindig közel volt, de mégis egy lépés távolságra, mert a háború borzalmait nemcsak a harci cselekmények bemutatásával, hanem annak a kisemberekre ható következményeivel is érzékelteti. A szicíliai és a normandiai partraszállásról sok humorral megírt történeteket a könyvben Capa saját felvételei kísérik.

Robert Capa, eredeti nevén Friedmann Endre Budapesten született középosztálybeli zsidó családban. Szüleinek elegáns divatszalonja volt a belvárosban. A fiatal fiúnak baloldali tevékenysége miatt érettségi után el kellett hagynia az országot. ĺró szeretett volna lenni, ezért Berlinben újságírást tanult, de elfogyott a pénze és fényképezni kezdett. Ebben olyan, Berlinben élő honfitársai segítették, mint Kepes György képzőművész és Besnyő Éva fotográfus. Barátai megjegyezték, hogy azért kezdett fotózni, mert nem tudott igazán jól idegen nyelvet, bár hét nyelven beszélt, de leginkább „capanézül“.

Hitler hatalomra jutása után Friedmann-nak el kellett hagynia Németországot. Rövid időre viszszajött Budapestre, de ősszel már Párizsban volt, és hamarosan barátságot kötött fotóskollégáival, André Kertésszel, David Seymourral és Henri Cartier-Bressonnal. 1934 őszén találkozott Párizsban Gerda Pohoryllével, egy német zsidó menekült lánnyal, akivel egymásba szerettek és összeköltöztek. Megélhetési nehézségeik miatt megalkották a hírneves, nagy sikerű amerikai fotóriporter, Robert Capa alakját. A csel bevált, a szerkesztőségek sokszoros áron vették meg és közölték a képeit. A Capa név állítólag Frank Capra hollywoodi filmrendező nevéből ered, a Robert név szintén a film világából származik, Robert Taylortól kölcsönözték. Mások szerint gyermekkorában ragadt rá a Cápa név, mert szertelen, vad fiúcska volt, és ebből lett a Capa. A legvalószínűbb az, hogy olyan nevet kreált magának, amely nem utal származására és nem köthető egyetlen országhoz sem.

Robert Capa kora legnagyobb háborúit örökítette meg fényképezőgépével: 1936–39 között a spanyol polgárháborút (az ott készített A milicista halála című képével lett világhírű), a kínai ellenállást a japán megszállás idején (1938), a II. világháború európai hadszíntereit (1941–45) és a francia-indokínai háborút (1954), ahol aknára lépett és szörnyethalt. Tekintélyes hagyatékából, a mintegy 70 ezer felvételből 88 fotót őriz a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum.

Robert Capa nyughatatlan, kalandvágyó, soha semmilyen kihívás elől ki nem térő pesti vagány volt, vérbeli mesemondó, szellemes társalgó, akit imádtak a nők. De nála vakmerőbben, mélyebb együttérzéssel még soha senki nem készített fotókat a háborúról.