Kalandos szellemi utazás

Benyovszky Krisztián, Kiss Noémi és Müllner András a pozsonyi „utazáson”Peter Procházka felvételeIzgalmas és gazdag témakört választott az est házigazdája, Benyovszky Krisztián és állandó műsorvezető partnere, Forgács Miklós rendező, hiszen az irodalom és utazás kapcsán órák, sőt napok hoszszat is beszélgetni lehetne. Kezdve az útirajzokkal, az utazással mint egy-egy irodalmi mű témájával, folytathatnánk az írással vagy az olvasással mint egyfajta szellemi utazással, kitágítva a témát egészen odáig, hogy az utazást gyakran használjuk az élet metaforájaként is.

Az est két vendégére, Kiss Noémire (Budapest) és Müllner Andrásra (Szeged) elsősorban bizonyára azért esett Benyovszky Krisztián választása, mivel a kortárs magyar irodalom két fiatal képviselőjének a közelmúltban jelent meg utazás ihlette könyve. Kiss Noémi Tájgyakorlatok című esszékötete a szerz# utazásainak élményéből született.

Müllner András Kőrösi Csoma Sándor című regénye a nagy magyar utazó töredékes portréját igyekszik megrajzolni tíz „képben”, olyan személyek vallomásán keresztül, akik életének különböző szakaszaiban találkoztak vele. Könyvükből a szerzők részleteket is felolvastak a Magyar Intézetben.

Kiss Noémi, aki „nem csak” író, hanem kritikus is, továbbá kulturális antropológiával foglalkozik (vagyis idegen tájakra, nyelvekbe, kultúrákba „utazik”), megjegyezte, hogy amikor könyvének írására készült, a műfaj magyar darabjai után is kutatott, és arra a felfedezésre jutott, hogy a magyar irodalomra nem igazán jellemzőek az útikönyvek. Nagy irodalmuk a műfajban inkább a gyarmatosító nemzeteknek van. A műfaj magyar irodalombeli hiányával Müllner András is egyetértett, és meggyőző példaként hozta fel regényének hősét, a nagy utazó Kőrösit. Persze, akadnak azért író utazók nálunk is, példaként csupán szűkebb szülőföldünk két nagy szülöttét, Szenczi Molnár Albertet vagy Szepsi Csombor Márton, a közelmúltban újra megjelentetett Europica varietas szerzőjét hoznánk fel, de tény, hogy kevesen vannak. („A magyar író inkább befelé utazik” – jegyezte meg Csanda Gábor, amikor az est szerezte élményekről beszélgettünk.) Az est író vendégei saját bevallásuk szerint az utazást főként metaforaként élik meg. Kiss Noémi jobban szeret írni, mint utazni, és főképp azért utazik, hogy írhasson. Müllner Andrást emellett az utazásban az egzotikum vonzza, és az, hogy az ember a saját életét valamitől való távolságként éli meg.

Benyovszky Krisztián egy francia utazó mondását idézte, mely szerint a világ egy könyv, és ha az ember csak a saját hazáját ismeri, annak csak egy lapját olvasta. ĺgy a résztvevők az utazás mint tapasztalatszerzés, idegen kultúrákkal, nyelvekkel való találkozás témáját is érintették. Müllner András szerint nem az utazó gyarmatosít egy idegen kultúrát, hanem az idegen kultúra gyarmatosítja őt. Kiss Noémi, aki hosszabb töltött Németországban, a nyelvek idegenségéről szólva felvetette, hogy idegen környezetben az anyanyelve „idegenségével” is szembesül az ember, valamint azzal a ténnyel, hogy nem lehet teljes mértékben megfeleltetni egymásnak nyelveket, azaz bizonyos szempontból minden szótár kudarc, és minden fordítás kudarc. Szó esett továbbá arról is, hogy más országokról, népekről milyen tapasztalat él az emberekben, milyen „nemzeti sztereotípiák” uralkodnak világunkban, és milyen kép él rólunk, magyarokról más nemzetekben. Kiss Noémi arról a nem túl kellemes tapasztalatról számolt be, hogy Magyarországot még mindig elsősorban az ételei reprezentálják a határokon túl, ezért kapta meg Németországban a „Paprikamädchen” (paprikalány) becenevet. (Nem örült neki.)

Arra pedig, hogy Kiss Noémi és Müllner András pozsonyi látogatásáról papírra kerül-e valami az ő tollukból, csak a jövő adja meg számunkra a választ.