Gyilkos indulatok táncai

Hosszú éveken keresztül, Pedro Almodóvar felbukkanásáig, Carlos Saura fémjelezte a spanyol filmet. A Saura családban négyen voltak testvérek, közülük ketten örökölték zongoraművész édesanyjuk génjeit – Antonio Saura, akiből híres festő lett. És Carlos, aki műszaki egyetemre, gépészmérnöki szakra jelentkezett, ám festő bátyja irányításával később a művészetnél kötött ki. Előbb a fényképezőgép kerítette hatalmába: táncosokat és zenészeket fotózott, ami már jelzett valamit későbbi érdeklődését illetően is. A filmművészet felé az olasz neorealizmus csábítgatta, emellett nagy támaszt kapott Luis Bunueltől, akiben atyai jó barátját tisztelte.

Korai filmjeiben – a már említett neorealizmus hatására – az elesettek megkeseredett sorsát állítja középpontba. 1959-es, első nagy vihart kavart játékfilmjének a címe, a Csavargók is teljességében kifejezi ennek az irányzatnak az esszenciáját. A film két csavargó hőse úgy próbál felemelkedni a porból, s kitűnni sorstársaik közül, hogy a spanyol nép hagyományos szórakoztatójává válnak, vagyis magukra öltik a torreádor jelmezét. A Csavargók olyan szociális érzékenységgel készült, olyan mélyre ásott a szegénység bugyraiban, és annyira komoran ábrázolta a kilátástalanságot, hogy évekre dobozba zárták. Újabb filmet is csak három-négy évvel később forgathatott: a szimbolikus Banditasiratót, amelynek 19. századi kalandos-romantikus, andalúziai banditatörténete valójában a Franco-korszak túlkapásait kritizálja.

A vadászat volt a következő mozgóképe, amely több nemzetközi díjat is hozott Saurának, s az elismeréseknek köszönhetően olyan értékes filmek sorát nyithatta meg, mint az Anna és a farkasok, a Nevelj hollót, az Életem, Elisa, a Bekötött szemmel, amelyekben már kedvenc színésze - aki egy ideig felesége is volt -, Geraldine Chaplin játszotta a főszerepet. Ez a korszaka a Gyerünk, gyerünk című opusszal zárult, amelyért Arany Medvével tüntették ki az 1981-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Ezt követően új fejezet kezdődött munkásságában: visszatért ahhoz a témához, amelyet fotóskorszakában fedezett fel – a tánchoz, mindenekelőtt a flamencóhoz és a zenéhez (a zene szeretetét édesanyjától örökölhette). Lorca Vérnászának adaptációjával indul a sor. Ez az új nyelven megszólaló Saura-opus fergeteges táncfilm a szenvedélyes szerelemről, a lakodalmi ünneplésről és a gyilkos indulatról. Ugyanerről szól a Carmen, amely azonban nem Bizet Carmen című operájának pontos feldolgozása. Saura azt a próbafolyamatot örökíti meg filmjével, ahogy a híres koreográfus, Antonio Gades Bizet művének megrendezésére készül, keresi a carmeni jellemvonásokkal legerősebben megáldott színésznőt, s miután megtalálja, beleszeret. Gades és a Carmennek választott színésznő (a táncban frenetikus erőket megmozgató Laura del Sol) viszonya egy az egyben az eredeti carmeni történetre hasonlít, ezért a fikció és Bizet művének valósága összefolyik. Ugyancsak a szerelem és a halál kapcsolatát örökíti meg a trilógia befejező része, melynek főhősei a szenvedélyes temperamentumú andalúziai cigányok.

A kilencvenes években Saura már Almodóvar „árnyékában” alkot. Két csodálatos táncfilm került ki ekkor a műhelyéből, a nagy flamencotáncosok főszereplésével készült Flamenco, valamint a bájos szerelmi történetet feldolgozó Tangó. Tervezte a harmadik részt is, de az még várat magára. A Bunuel és Salamon király asztala című mozgóképpel Luis Bunuel emlékének hódol. Fiktív történetében El Gran Wyoming személyesíti meg a legendás rendezőt. Talán bátyja, Antonio Saura előtt is tisztelegni akart, amikor elkészítette Goya című filmjét, amely Goya bordeaux-i korszakáról szól, amikor a mester éjszaka festett, s lányával beszélgetve idézi fel festői útját.

Saura tavaly Prágában járt, a Febiofest külföldi filmművészeknek járó díját, a Kristiánt vette át. Nem először látogatott el a cseh fővárosba. Már az ötvenes években is bolyongott a száztornyú város utcáin, Kafka-emlékek után kutatva. De Prágában vették fel néhány filmjéhez a zenét is. Nem véletlen, hogy e cseh kapcsolatainak köszönhetően pár évvel ezelőtt Karlovy Varyban életműdíjjal jutalmazták.