Eltűntek a titkos börtön(ök)ben

Corrine Whitman (Meryl Streep), a CIA terrorellenes tisztje eligazítást tartFotó: Continental FilmA Guantanamo négy muszlim fiúról szól, akik Angliából indulnak el Pakisztánba, majd szörnyű hányattatás után Guantanamóra hurcolják őket mint terroristagyanús alakokat. Lélekbemaró a kiszolgáltatottság, a megaláztatás, az az eljárás, ahogy az ártatlan emberre is rákényszerítik, hogy maga ellen hazudjon: azt vallja, amit hallani szeretnének tőle. A Bábel Marokkóban játszódó sztorija is elborzasztó: ahogy egyenruhások szitává lőnek egy gyereket, mert elvakult terroristát látnak benne. Mindkét opus azt mutatja, milyen reménytelen az igazságért, az ártatlanság bizonyításáért vívott küzdelem abban a helyzetben, amikor mindenkit egy kalap alá vesznek, s a kollektív elutasítás, a kollektív bűnösség elve alapján hozatnak meg ítéletek.

„A CIA útjai kiszámíthatatlanok” – olvastam a film szinopszisában, amely a továbbiakban arról is tájékoztat, hogy egy CIA-elemző „első bevetéséről” szól a Kiadatás. Kesze-kusza, sokfelé ágazó politikai töltetű nyomozós történetet vártam, követhetetlen, elnyújtott és unalmas párbeszédekkel, kevés izgalommal, inkább csak elbeszélt-felidézett, mint megmutatott-lebonyolított történésekkel. Gavin Hood azonban nem az unalmas ügynök-sémát követi: nézhető, élvezhető, elgondolkoztató, mélyen emberi történetet vett szalagra.

Szeptember 11. utáni film a Kiadatás: az újkori terrorizmust veszi célba. Douglas Freeman CIA-elemző (a meglehetősen megemberesedett Jake Gyllenhaal játsz?sza, olyannyira eltartva magától a figurát, hogy előttem is elhomályosodik) valahol Észak-Afrikában autózgat hatalmas, félelmetes fekete ügynökkocsijával, amikor bomba robban a közelben, s a mellette ülő társának kiontja az életét. Neki magának haja szála sem görbül, csak társa vérétől csöpög az inge, amíg fel-alá jár kórházból hivatalba. Ezalatt Amerikában úgy döntenek, mivel a helyszínen tartózkodik, rábízzák a bombamerénylet kivizsgálásának felügyeletét. Anwar El-Ibrahimi (Omar Metwally – félelmetesen hiteles alakítást nyújt az elektromos kínzókamrában) Amerikában élő egyiptomi származású vegyészmérnök Dél-Afrikából Washingtonba tartva „eltűnik a felhők fölött”. Pontosabban, miután leszáll a gépről, a CIA emberei feltartóztatják a repülőtéren, és főnökük, Corrine Whitman (Meryl Streep alakítja mesterien, egy hideg kékharisnya keménységével és kimértségével) parancsot ad, hogy – titokban, a médiát megkerülve – az Államokon kívülre szállítsák őt, egy titkos börtönbe. A férfi amerikai felesége, Isabella Fields El-Ibrahimi (Reese Witherspoon) és közös kisfiuk hiába várakoznak a reptéren, majd otthon, senki semmit nem tud az eltűntről. Az asszony nyomozni kezd férje után. Akit brutális kínvallatásoknak vet alá a titkos afrikai börtön igazgatója, Abasi Fawal (Igal Naor – úgy játszik, hogy a nyers brutalitást róla lehetne mintázni). Hozzá, illetve családjához, a hagyományok ellen lázadozó Fatima nevű lányához (Zineb Oukach) kapcsolódik a film nagyon izgalmas, egzotikus szála. Ez úgy visz be az arab világba, ahogy például egy tunéziai vagy egyiptomi utazás során nem juthatnánk be. A fundamentalista Khalidot (Moa Khouas) követve úgy vezet be a szent helyre, a müezzin üdvösségre hívó szavára a mecsetbe érkező, majd a Mekka felé leboruló férfiak közösségébe, hogy keresztény ember kapkodja a fejét, hogyan juthatott be ide a kamera (még akkor is, ha ez csak film!). S ott bent, a terrorizmus „szentélyében” történteket nézve döbbenetes felismerésben lesz részünk: elég csak fanatikusan skandálni a mecset felhergelt férfiközösségének az istenük védelmében hirdetett Szent Háború igazát, s a tömeg őrjöng – a fiatalok testükre bombát erősítve hajlandók a vérüket adni-ontani.

Gavin Hood, akit tavaly a Tsotsi című opusáért a legjobb idegen nyelvű filmért járó Oscarral jutalmaztak, ezúttal is jó mozit csinált. Olyat, amelyben úgy mozgatja a történeteket, úgy ábrázolja a jellemeket, hogy nehéz ítélkezni, nehéz valaki mellé állni, valakivel közösséget vállalni, vagy valakivel szembeszegülni. Hacsak nem vagyunk tele előítéletekkel, mert akkor egy az egyben elfogadjuk a terrorellenes tiszt kijelentésének megfellebbezhetetlen igazát: „Ennek a kihallgatási módszernek ma éjjel Londonban hétezer ember köszönheti az életét”. A Kiadatással Gavin Hood a világ alapvetően jó és alapvetően gonosz oldalra való felosztása, az egyoldalú elfogadás és a merev elutasítás ellen „kampányol”.