Elhunyt Mikisz Theodorakisz zeneszerző

A görög zene legismertebb alakja évek óta szívproblémákkal küzdött, pacemakerműtéten is átesett. „Görögország lelkének egy részét veszítettük ma el” – fogalmazott Lina Mendoni görög kulturális miniszter. 

Az Égei-tengeren fekvő Híosz szigetén született 1925-ben, és már kiskorában megmutatkoztak különleges zenei képességei. Ifjúkorát a muzsika mellett a politika töltötte ki. A második világháború alatt részt vett az ellenállásban, majd a kommunisták oldalán a polgárháborúban. Többször bebörtönözték, majd Makronisz szigetére deportálták, és ott kegyetlenül megkínozták – mégis a börtönszigeten komponálta első szimfóniáját.

1954-ben végzett az athéni konzervatóriumban, ezután párizsi ösztöndíjat kapott. Ígéretes nemzetközi karrier állt előtte, de 1961-ben hazatért. Szervezte a zenei életet, mozgalmat indított a kultúra megújításáért, 1964-ben parlamenti képviselő lett. Közben komponált, koncertezett, műveiben a görög népi és egyházi zene témáit használta fel, hamarosan őt tekintették a legnagyobb élő görög zeneszerzőnek.

Nevét 1964-ben ismerte meg a világ, amikor megkomponálta Mihálisz Kakojannisz rendező Zorba, a görög című filmjének kísérőzenéjét. A szirtaki sokaknak azóta Zorba táncát jelenti. A hatvanas években született több filmzenéje (Élektra, Phaedra, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája). 1967-ben, a fasiszta junta hatalomra kerülése után illegalitásba kényszerült. Műveinek előadását, sőt hallgatását is betiltották, őt pedig internálták. A megrendült egészségű zeneszerző kiszabadítására Leonard Bernstein, Dmitrij Sosztakovics, Arthur Miller és Harry Belafonte szervezett nemzetközi szolidaritási mozgalmat, amely csak 1970-ben érte el célját.

Az emigrációba kényszerült Theo-dorakisz koncertek ezreit adta a demokrácia helyreállításáért, a diktatúra elleni harc élő jelképe lett. Az ezredesek bukása után, 1974-ben győzedelmesen tért haza, és a közügyekben is részt vállalt: parlamenti képviselő, majd 1990–92 között tárca nélküli miniszter volt.

Mindig felemelte hangját az emberi jogok érdekében: adott kurdpárti koncertet, 1999-ben zenével tiltakozott Jugoszlávia NATO-bom-bázása ellen és hangversennyel segítette az 1999-es törökországi földrengés áldozatait. 

Rendkívül termékeny zeneszerző volt, ezernél is több dalt, számos szimfóniát, zenekari művet, hét oratóriumot és öt operát írt. Médea című operája az antik tragédia megzenésítése. Az ő szerzeménye az olimpiai himnusz, amelyet első ízben 1992-ben Barcelonában játszottak, 1982-ben Jasszer Arafat kérésére ő írta meg a palesztin himnuszt.