Életműszegmens

Németh Ilona: Kapszulák, 2003. (Jelenleg Győr belvárosában, a Baross utcában van kiállítva.) Ravasz Marián felvételeNémeth Szegmens című első gyűjteményes kiállítása április 1-jén nyílott meg a Besztercebányai Állami Galéria patinás épületében, és május 13-ig tekinthető meg.

A Katarína Rusnáková műtörténész kurátorsága alatt kivitelezett kiállítás az elmúlt öt évre tekint vissza. A három szinten, öt teremben (egy-egy installáció) és két emeleti előtérben (egy-egy videóvetítés) megrendezett kiállítás a galéria teljes területét felhasználja, lehetőséget kínálva, hogy műről műre haladva figyelhessük meg Németh művészi eszköztárának és központi témájának változásait. Ebből a szempontból kulcsfontosságú az Exhibition Room (1998) és a Fotelek (2000) bemutatása, amelyek megszületésük idején a továbblépésnek két lehetséges irányát vetítették előre. Ám az 1998-as datálású, a prágai Špálovka Galériában rendezett önálló kiállításra kivitelezett előbbi mű egyben kulcsot kínál a mostani kiállítás befogadásához is. A tárlatnyitó közönségét éppen az Exhibition Room bátorította az aktív részvételre, arra, hogy belépjenek a képzőművész teremtette térbe, s a kommunikációnak ezt a formáját alkalmazzák a többi mű esetében is. Ez az interaktív multimediális installáció volt Németh eddigi művészetében a második korszakhatárt jelentő alkotás (az első a Feljegyzések a labirintusból, 1990). E művével zárta a posztfeministának is nevezett alkotói periódusát, amelyben főképpen a képiség maszkulin olvasatának bírálatára, illetve a reklámipar női testet kisajátító és eszközként felhasználó stratégiájának kritikájára összpontosított. De ugyancsak ez a műve jelezte legegyértelműbben, hogy további útja – az ezredforduló éveiben – az interaktív hanginstallációk világába vezethet. A Fotelek című videoinstalláció pedig vizuálisan is tolmácsolta a korábban csak jelzett vagy rejtett testiséget. Ez volt a második momentum Németh múlt század végi művészetében, amely megelőlegezte a későbbi váltást, mikor is a magántörténelem és a női mivolt után a teljes magánszférát implantálta a köztérbe. Az installációk új eszköztára és az új téma közösen először a Part (2000) című hanginstallációban jelent meg, amely a művész dunaszerdahelyi lakásának egy szeletét helyezte át a galéria közegébe. Ennek monumentális folytatása volt a 2001. évi Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén Jiří Surůvkával közösen prezentált Invitation for a Visit c. megainstalláció, amely a teljes otthon nyilvános térbe helyezéséig ment el (itt videofelvételen láthatjuk). A hang felhasználása 2002-ben vált még hangsúlyosabbá Németh művészetében; a magánvilág felfedése helyett egyre inkább a közélettel való személyes kapcsolatára koncentrált. ĺgy keletkezett a Kód c. hanginstalláció, amely híres amerikai filmekből kölcsönzött hangszekvenciákkal az egyszerű ember kiszolgáltatottságát, a jogainkért folytatott szélmalomharcot, a hatalom arroganciáját tematizálta. Innen már csak egy lépés volt a public art, amely az előzőnél is direktebb eszközökkel él, hiszen a környezetre, annak szociális-kulturális összefüggéseire reagál. Az ugyancsak videofelvételen megtekinthető Kapszulák (2003) a Moszkva tér – Gravitáció c. csoportos köztéri tárlatra, valamint a 2. Velencei Biennáléra készültek.

Németh Ilona kiállításának legújabb műve a néhány hete Brünnben bemutatott 27 m című hanginstalláció (Új Szó, 2004. március 24.) besztercei változata, amely azt is szemlélteti, hogy miként lehet egy alkotást más helyszínre adaptálni. A korábban 6 monológot/sétát kínáló variáns 4-re redukálódott, hogy ezúttal a művész és férje mellett a finnországi vállalkozó és a Dunaszerdahelyen évtizedek óta élő szlovák gyógyszerész közölje velünk a 27 méter hosszú útszakaszhoz kötődő egyéni emlékeit, véleményét.

Németh Ilona műveit mindig tágabb összefüggésrendszerben értelmezi, természetesen ráérezve arra, amit ma a szakirodalom vizuális kultúrának és kulturális tanulmányoknak nevez. Ennek köszönhető az is, hogy a feminista pozíciót egy komplexebb szemlélettel váltotta fel, ami lehetővé teszi mind az eszköztár kibővítését, mind a témák megsokszorozását. Mindehhez az installációk technikai kivitelezésében, a meghívók és katalógusok grafikai tervezésében megnyilvánuló maximalista hozzáállás társul.

Németh Ilona besztercebányai „kis” retrospektív tárlatának sikeréhez mindenképpen hozzájárult Ravasz Marián és Süke István minden részletre kiterjedő kiállítás-építése, valamint a galéria munkatársainak és Alena Vrbanová igazgatónőnek a segítsége. A kiállítás az alkotói pálya fontos mérföldköve, s nem csak a visszatekintés, hanem az erőpróba miatt is, hiszen nagy retrospektív kiállítása május végén nyílik a Győri Városi Képtárban.