Egy dekadens századvégi esztéta

Alakja felbukkan Lesznai Anna önéletrajzi ihletésű regényében, a Volt egyszer egy kertben is, ahol az írónő – aki gyermekkorát az Ondava mellett fekvő Alsókörtvélyes nevű, szlovákok lakta faluban töltötte – apja baráti társaságának tagjaként, Kemenessy Olivér néven szerepelteti. „Apám barátja volt, valamelyik minisztériumban dolgozott, elég magas beosztásban. Gömör megyei dzsentri úr volt. Sok jó regényt írt. Engem megtisztelt bizalmával, nekem felolvasta őket, bár sokkal fiatalabb voltam nála. Nagyon szerettük egymást, nagyon jó barátok lettünk. Írt egy regényt, Egy köpőláda története” – mesélte sok-sok évvel később Lesznai Anna egy vele készült interjúban, melyben azt állítja egyebek mellett, hogy az 1869-ban született és 1920-ban elhunyt Gömöry Olivérnek soha egyetlen sora sem jelent meg nyomtatásban, mivel halála előtt minden írását megsemmisítette. B. Kovács István kutatásai nyomán pontosítja az írónő kijelentését, és arról tájékoztat, hogy Gömöry Olivérnek legalább három elkészült prózai munkája ismert. Ezek közül egy, az Erdő, mező és aszfalt nyomtatásban is megjelent. S fennmaradt természetesen a már említett Egy köpőedény története is, amelyből a folyóirat részleteket is közöl.

Áttekintést nyújt a szerző Gömöry Olivér családfájáról, valamint a századelő művészeti életének jeles alakjai is felvonulnak előttünk, hiszen Gömöry Olivér baráti köréhez tartozott például Mednyánszky László, akinek nagyőri kastélyában gyakran megfordult, mint ahogy a festőóriás is többször járt Gömöryék serkei kúriájában, ahol a művészi ambíciókat dédelgető „gömöri Szindbád” második feleségével, a Nemzeti Színház volt színésznőjével, Maróthy Margittal élt (aki mellesleg a teozófia lelkes híve volt). Közeli barátja volt a zárkózott Ferenczy Károly festőművésznek is, aki barátságuk jegyében arcképét is megfestette (ez látható a Gömörország címlapján is). Ferenczy Valér, a festő fia mondja a portré kapcsán: „Gömöry képmásában festői érdemein kívül igen megkapó az ábrázolt jellemzése is: az elegáns fiatal férfi nyugodt karbafont ülésében, sötétszakállu arcában, világos szeme tekintetében valami rejtélyes, magnetikus, csaknem démoni jelleg van. … Hogy apám a képen ilyen misztikus, mondhatnám: Svengali-szerű beállításban fogta fel Gömöry Olivért, a kor szempontjából is eléggé jellemző. Gömöry, mint irodalmi hajlamú, dekadens századvégi esztéta alkalmas volt rá, hogy így legyen feltüntetve a képen.” Főként, ha hozzátesszük, hogy Gömöry az okkultizmus és a hipnózis iránt is erősen érdeklődött. Ezenkívül, írja B. Kovács, „szoros kapcsolat fűzte a Czóbel-Justh kör tagjaihoz, a vallás- és kultúrtörténész Czóbel Istvánhoz, annak húgához, Czóbel Minkához és Justh Zsigmond íróhoz”. Ez utóbbi hatását véli felfedezni Gömöry írásain Szombathy Viktor, aki egyik, Holéczy Miklósnak írt levelében így jellemzi Gömöry egyetlen nyomtatásban megjelent kötetét, az Erdő, mező és aszfaltot: „Egy jobb műkedvelő írása, utánérzés, franciás, pesties, parasztos. … Egy kis miszticizmus is, afféle wilde-i transzcendentalizmus…” A folyóiratban közölt kisregényrészlet alapján az olvasók maguk is eldönthetik, egyetértenek-e Szombathy ítéletével vagy sem. Gömöry Olivér terjedelmes levelezést folytatott Czóbel Minkával, ebből szintén ízelítőt ad a folyóirat. csakúgy, mint felesége, Maróthy Margit naplójából. A volt színésznő okkultizmus iránti vonzalmáról bővebbet Pap Ágnes írásából – Gömöryné Maróthy Margit és a teozófia – tudhatnak meg az olvasók. (me)