Balettcsemegék a Szlovák Nemzeti Színházban

Első bemutatójával jelentkezik ma este a Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttesének új vezetése. A Mário Radačovský igazgató által gyakran hangoztatott váltást, a klasszikus repertoár mellett a modern művek fokozottabb térnyerését híven tükrözi a műsor, amelyen a modern balett klasszikusának, George Balanchine-nak a Szerenádja és a romantikus balettirodalom egyik gyöngyszemének, a Raymondának a részletei egymás mellett szerepelnek.

Balanchine Csajkovszkij Vonósszerenádjára komponált koreográfiáját nem kisebb személyiség, mint John Clifford állította színpadra. Az amerikai balett-táncos évekig dolgozott Balanchine mellett, mint a New York City Ballet szólistája – az együttest vezető Balanchine számos „testre szabott” szerepet kreált számára – és koreográfusa. 1974-ben megalapította a Los Angeles Ballet együttest, amelynek koreográfusa és rendezője volt. Balettkreációit sikerrel vitték színre más együttesek is a világ legkülönbözőbb tájain. Szinte nincs olyan híres színház, ahol ne fordult volna meg mint koreográfus és balettmester, beleszámítva a milánói Scalát, a párizsi Operát, az angol Királyi Balettet és a klasszikus balett fellegvárait, a moszkvai Bolsojt és a szentpétervári Kirovot.

John Clifford a szerdai sajtótájékoztatón elmondta, hogy eddig 29 színházban állította színpadra Balanchine Szerenádját, de sehol sem hallotta Csajkovszkij gyö??nyörű zenéjét olyan jó előadásban, mint a Szlovák Nemzeti Színház zenekarától, a komponistaként már nemzetközileg jegyzett fiatal dirigens, Marián Lejava vezénylete alatt. Clifford részéről nem ez volt az egyetlen bók. Mint elmondta, Balanchine halála után egy alapítvány létesült, amely gondozza a mester hagyatékát, és felügyel arra, hogy koreográfiái eredeti formájukban kerüljenek színre. Engedélye nélkül nem adhatók elő Balanchine kreációi, és hogy a színrevitelüket tervező együttes megkaphassa az engedélyt, az alapítvány kiküldi saját emberét, győződjön meg a helyszínen, adottak-e a feltételek előadásukhoz. „Az alapítvány engem küldött ide, és alkalmam volt meggyőződni arról, hogy Pozsonyban jó táncosok vannak, alkalmasak Balanchine művének előadására” – mondta Clifford.

Kedvezően nyilatkozott táncosainkról Johnny W. Chang is, aki Glazunov-Petipa Raymondáját állította színpadra. A Winnipegi Királyi Balett kínai származású balettmestere, aki maga is kiváló táncos, és klasszikus repertoár mellett kortárs koreográfusok kreációiban is gyakran lép fel, elmondta: technikailag rendkívül igényesek a Raymonda bravúrszámai, amelyek a Glazunov-balett most színre kerülő keresztmetszetét alkotják. Az együttes jó színvonalát bizonyítja, hogy sikeresen megbirkózott az igényes feladattal.

A sajtótájékoztató még egy fontos információval szolgált. Mário Radačovský, a balettegyüttes igazgatója kérdésünkre, igaz-e, hogy az új színházépület balett-termeinek túl kemény padlózata az oka a táncosok megszaporodott sérüléseinek, közölte: bár a balesetekben más tényezőknek is szerepük volt, mindent elkövet a hiba elhárítása érdekében. Már tárgyal a padlócseréről egy külföldi céggel, amely a jövő hónap folyamán kezd munkához. „A táncosok egészsége mindennél fontosabb, ezért ha kell, akár a januári bemutatót is elhalasztjuk” – hangsúlyozta az igazgató.