A visszatérést nehezítő Távozás

Dagmar Havlová és Václav Havel a 2006-os Karlovy Vary-i filmfesztiválonČTK-felvételA huzavonát a szerző által meghatározott szereposztási feltételek okozták. Illetve még egy kikötés: a rendező személyét is maga Václav Havel határozta meg. E kettő együtt pedig nem kevés. Michal Dočekal, a Nemzeti prózai társulatának vezetője, aki ötödik éve formálja Csehország első számú színtársulatát, látva az író szereposztásbeli igényeit, úgy fogalmazott: „Ha én ezt elfogadom, és tizenhárom szerepre vendéget hívok, szétverem a csapatot.”

Václav Havel drámáit a nyolcvankilences változások után ismerte meg igazán a közönség. A normalizáció éveiben hivatalos bemutatóról szó sem lehetett, olvasói is csak szamizdat formájában juthattak a műveihez. A bársonyos forradalmat követően azonban, ahogy a csehek mondják: kiszakadt a zsák. A cseh színpadokat valósággal elárasztották Václav Havel darabjai. Az Audiencia, a Vernisszázs, a Largo desolato, a Kerti ünnepség, a Koldusopera (amelyből Jiří Menzel filmet is készített) újabb és újabb bemutatót ért meg, és neves külföldi társulatok repertoárjára is felkerült. Az elmúlt években azonban alaposan megritkult a Havel-bemutatók száma. Új darabra pedig jó ideje hiába vártak a színházak. Elnökké való kinevezése óta Václav Havel nem írt egyetlen színpadi művet sem. Csak most, hosszú kihagyás után, hetvenegy évesen. Távozás a címe, s alighogy megszületett, máris komoly viharokat kavart. Az öt felvonásos, tizenhét szereplőt mozgató darab főhőse egy ki nem mondott ország kormányfője, Vilém Rieger. Hivatalos visszavonulása után családjával, barátnőjével, Irenával és közvetlen munkatársaival továbbra is egy állami tulajdonban levő villában lakik. Egy bulvárlap riportere szegezi neki elsőként a kérdést: birtokolhatja-e továbbra is azt a házat, amely voltaképpen nem az övé. Ugyanezt a kérdést később a miniszterhelyettestől, majd az elnökhelyettestől is megkapja, aki viszont „pompás” lehetőséget kínál fel Riegernek: ha támogatásáról biztosítja az új politikai garnitúrát, potom áron megveheti a villát. Ellenkező esetben költözhet egy garzonlakásba. Fausti aján?lat… a kormányfő azonban ugyan?olyan döntést hoz, mint amilyet hasonló esetben Václav Havel hozna.

Ennyi a történet pár mondatban, viharokat azonban nem a belőle fakadó morális kérdésekkel kavart, hanem a szerző igényeivel. Václav Havel, miután leadta az elnöki iroda kulcsát, többször nyilatkozta: visszatér az íráshoz. Kérem, röviden! című elnöki memoárját tavaly adta ki, a Távozás utolsó sorait az idén vetette papírra. A jelek szerint azonban nemcsak a távozás nehéz – a (színházi és irodalmi életbe való) visszatérés is megköveteli a magáét. Irena szerepét érthetően feleségének, Dagmarnak szánta Havel. Riegert régi jó barátjának, az Amerikában élő neves cseh színésznek, a Jan Svěrák rendezte Általános iskolából is jól ismert Jan Třískának írta. A darab rendezőjét is ő választotta meg: a legendás cseh színpadi rendező, Alfred Radok Svédországban élő fia, David Radok személyében, aki azonnal igent is mondott a felkérésre. Radok azonban szívesen osztott volna szerepeket a Nemzeti társulatában, hiszen tudja, milyen komoly feszültségeket szül egy társulaton belül, ha egy előadásban csak pár kisebb szerep marad a házbelieknek. Havelt azonban csak az általa összeállított szereposztás izgatta. Ő a szívéhez legközelebb álló arcokat akarja színpadon látni, azokat a színészeket, akikkel hajdanán szorosan együttműködött és életre szóló barátságot kötött.

Michal Dočekal azonban kitartott korábbi ajánlata mellett: a női főszerepet megtartja Dagmar Havlovának, a darab többi szerepét azonban házon belül osztja ki. Ebben a „leosztásban” pedig Jan Tříska is kimaradt a pakliból, aki öt éve készül a szerepre, hiszen Václav Havel már 2002-ben, a Lear király várbeli bemutatója után közölte vele, hogy ő is valami hasonlóra készül, a Lear mai, csehországi változatára. Tavaly, karácsony előtt aztán, amikor Václav Havel a New York-i Columbia Egyetemen tartott előadássorozatot, találkoztak is az exelnök manhattani lakásában, hogy legapróbb részleteiben is átvegyék a darabot. Kisebb változtatások után Havel el is készült a művel, amelynek érdekessége, hogy a tizenhét szereplő mellett felvételről a szerző hangja is megszólal. Így ad ironikus felhangot azoknak a részeknek, amelyeket átírni már nem akart, visszaolvasva valahogy mégis szentimentálisnak tartott.

Azok, akik már teljes egészében olvasták a darabot, úgy vélik: tipikusan haveli, tele szarkazmussal és iróniával, s bár saját élményeit, érzelmeit tálalja az író, nincs benne sem keserűség, sem hisztéria, de még csak egy csipetnyi önsajnálat sem. Dagmar Havlová szerint gyönyörű és páratlan mű, a legjobb, amit Václav Havel ez idáig írt.

Dagmar Havlová pedig, ahogy ígérte: visszatér a Vinohrady Színházba. Ha a Távozás női főszerepe valamilyen oknál fogva el is kerülte volna, Csehov Cseresznyéskertjének Ljubov Andrejevnája aligha. Azt már korábban megkapta, s a jövő év januárjától játszani is fogja. Ezt követően pedig jöhet a Távozás, amelyet az évad vége felé, május utolsó napjaiban mutat be a Vinohrady Színház. Az ötvenhárom éves David Radok, a darab színpadra álmodója Svédországban – ahová 1968-ban, a szovjet megszállás után menekültek a szülei – jeles operarendező. Prágában ez lesz a nagy bemutatkozása. Ami pedig a darab további sorsát illeti, már az is ismeretes: a prágai premier után előbb Hradec Královéban, majd České Budějovicében és Brünnben kerül színpadra a mű, de a közeljövőben a Szlovák Nemzeti Színház és a londoni Royal Shakespeare Company is műsorára tűzi.