A Nő és a magyar történelem

Szabó Ottó a kiállításonSomogyi Tibor felvételeMint a lét értelmét keresve örökké bölcselkedő, kételkedő, elméleteket leromboló-újraépítő művész, Szabó Ottó festményeivel teremtett szellemi téglákból rakosgatja-építgeti saját templomát, amely a látványba sűrített tudás szentélye lesz. E mostani „kistemplom”, amelybe invitál bennünket, a Nőhöz és a magyar történelemhez visz közelebb.

Item... jut eszembe, vagyis jutott eszébe Szabó Ottónak a Nőről a történelem vagy fordítva, a történelmi eseményekről a Nő. E Szabó Ottó-i templom freskói közt bolyongva ködös-félhomályos oldalpáholyokat járhatunk be, hogy a Nő szemszögéből átgondoljuk-átérezzük históriánk vonatkozásait vagy épp fordítva, a történelmi csaták-csatározások-csapások tükrében lássuk szenvedve megbukni vagy ragyogva uralkodni a Nőt. A Nő által a teremtés hitévé is válik ez a „kistemplom”: a születés hitévé. Hiszen a Nő lét-, vagyis történelemformáló esetleg -ferdítő hatalom. Erő. Anya(g).

Szecessziós-szimbolikus, ködhomályos történelmi vásznak tört részletein vágtatnak szabadságért küzdve lovas íjászok, hadakoznak süveges vitézek, hogy örvénylő ellenségár súlyos igája ellen küzdve, ha kell, dicső módon haljanak hősi halált. Ezek után a pusztító és mindent megújító tűzből, lebegő idődekorációs fátylak mögül, az árulkodóktól és a félelmektől megszabadulva előlép a mezítelen, álarcba öltözött nőalak, hogy a történelmi színtért berendezze egy újabb fejezet leforgásához. Közben a gótika leheletével újraépül a templom a lerombolt helyén, s benne felcsendülnek az új időknek új dalai. S ezeknek hangjaira, mintha csak tündérkertből hajtana, mozaikkövekből kirakódik egy áhított-megálmodott, tökéletes létforma égig érő virágfája.

E szecessziós-szimbolikus történelmi krónika gyűrt-kopott lapjainak iniciáléi arany csillogásával hangsúlyozzák a különféle maszkokba öltözködő fenséges Nő-alak nagyságát, erejét, szerepét. Aki rejtőzködő lélekkel, testbeszéddel kommunikálva értékel históriás időket, terelget csodaszarvast, incselkedik csodanépekkel, miközben rendezgeti-rendezgetné a múltat élhető jelenné.

Szabó Ottó legújabb „kistemplomában” áhítatossá válunk a Széptől. Lenyűgöz a tudásból születő finom esztétika. A növekvő, egyre magasabbra emelkedő-törő szentély nemes tisztasága. Szent-sége.