A kristálytiszta lelkű költő

Haraszti Mária és Bárdos Ágnes az emlékestenSomogyi Tibor felvételeA Csemadok pozsonyi székházának nagytermében, Lábik János tájképei között, családias hangulatban Haraszti Mária emlékezik, s kér mindannyiunkat, hogy vigyük tovább magunkban a költő gondolatait, mert minden életmű addig él, amíg felidézik, amíg szavalóversenyeken előveszik. Bárdos Ágnes annak idején együtt dolgozott vele a rádióban, és saját bevallása szerint nála vidámabb, kedélyesebb emberrel nem nagyon találkozott. „Tele volt történetekkel, anekdotákkal, s ahogy ma erre az estre készültem, csupa olyan dolog történt velem, amikről ő szokott mesélni.”

Mikola Anikó Jókán született, református papi családban, gyermekkorát Deákin és Nagysallóban töltötte. Zselízen érettségizett, később Tornalján és Pozsonyban folytatta a tanulmányait. Első verseskötete 1971-ben jelent meg Tűz és füst között címmel, ezt követte 1976-ban a Fák és hajók a szélben, valamint a Madárnak lenni 1979-ben. Már az AB-Art Kiadó adta ki válogatott verseit, amelyet férje, Marián Minárovič illusztrált. A Fekete szél antológiában, amely többek között Kovács Magdát is elindította, három novellája is megjelent 1972-ben. Akkoriban igen komolyan kacérkodott ezzel a műfajjal is, hiszen a most megjelent tíz novella fele ebben az esztendőben született. Később viszont már verset is alig-alig írt. Ahogy a novelláskötet utószavában Bárczi Zsófia írja, nyomasztó világba lép az olvasó Mikola Anikó világában, amelyben alig tudunk meg valamit a múltról. Mikola Anikó elhallgat, sokszor csak felvillant egy-egy tragikus emléket. Novelláiban központi szerepet kap a gyermekkor fájdalmakkal teli világa, ahol még a mesék sem úgy végződnek, ahogy annak idején belénk táplálták.

Ahogy teltek-múltak a percek, belengte a teret Mikola Anikó szelleme. Kamenár Éva, aki még Tornaljáról ismerte őt, olvasott fel a novelláiból, a kis építőmester azonosult az óriással, a griffmadár is kapott még egy esélyt, s behallatszott a terembe az általa felkarolt gazdátlan kutyusok boldog ugatása.

Több szervezet döntött úgy, hogy Mikola Anikó-díjat alapít, amelyet évente kaphat meg egy-egy szlovákiai magyar írónő műfaji megkötéstől függetlenül.

Juhász Katalin egy személyes hangú e-mailt küldött az emlékezőknek. A fiatal költőnő első kötete, a Gerezdek egy időben jelent meg Mikola Anikó gyűjteményes kötetével, s együtt mutatták be Budapesten a Rátkai klubban, ahol Mikola Anikó egyre súlyosbodó betegsége miatt már csak lélekben lehetett jelen. „Ha ő nem lett volna, akkor talán ma én sem lennék költő” – üzente Kassáról Pozsonyba. Egy halvány reménysugár, hogy lesznek még, akik meghallgatják Örzsébet emlékezését.