Jöhet a totális megfigyelés?

Az utóbbi napokban, hetekben rengeteg bombariadó volt Szlovákiában, nemcsak az iskolák és óvodák voltak érintettek, hanem számos bankot, sőt az elnöki palotát is érte ilyen fenyegetés. Ma már heti, néha napi rendszerességgel kell kiüríteni és átvizsgálni az épületeket, szinte napi rutinná válnak az ilyen riasztások. Olyannyira, hogy a politikusok is megszólaltak: Matúš Šutaj Eštok már be is jelentette, hogy kibertámadásként kezelik az eseteket. A belügyminiszter tovább is ment, elmondta, hogy hamarosan olyan megfigyelő rendszert építenek ki az oktatási intézményekben, amely a mesterséges intelligencia tudását is igénybe veszi.

És már helyben is vagyunk. Most még csak az iskolákban, de innen már egyenes út vezet oda, hogy az utcákon, hivatalokban, egyéb helyeken is megfigyeljék az embereket, persze „kizárólag a biztonságunk érdekében” – érvelnek a politikusok. Ha tehetnék, akkor lassan már a lakásokba is beférkőznének, lehallgatnának, miről mit gondolunk, miről csevegünk egymás között, és ha már benn vannak, akkor minden bizonnyal a hálószobába is benéznének a rejtett kamerákkal, biztos, ami biztos, a szaftos eseményeket, az esetleges félrelépéseket, rejtett titkainkat még akár fel is használhatják az állampolgárok ellen, ha azok nem éppen azt teszik, ami az állam(párt)nak kedvező.

A hatalom emberei minden váratlan eseményt, bűncselekményt, akár természeti vagy egészségügyi vészhelyzetet szeretnek kihasználni, hogy még nagyobb tökélyre fejlesszék a kontrollt, megfigyeléseket. Hiszen mindenkiről mindent szeretnek tudni. És már szabad is az út a totális megfigyelés felé... Vannak mintaországok, ahol az utcákon annyi kamera pásztázza az embereket, hogy már lehetetlen egy lépést is tenni a nélkül, hogy azt valahol ne rögzítenék. Másodpercek alatt kirakják az életü(n)ket, minden lépésü(n)ket, ezzel is jelezve a polgár felé, hogy mindent tudnak, így nem árt megfelelően viselkedni, mert lecsap a hatalom ökle. Bevallva-bevallatlanul nagyon sok politikus számára ez a rendszer mintaként szolgál...

A két eset között azonban jelentős a különbség. A techcégek azért szeretnek mindent tudni – és itt most nem csak az állítólagos illegális lehallgatásokról van szó, hiszen az internetes tevékenységünket megannyi nyom rögzíti, amelyet felhasználnak a hirdetések személyre szabásánál –, hogy még hatékonyabbá tudják tenni a tevékenységüket, vagyis, hogy a lehető legtöbb pénzt kisajtolják a felhasználókból – nesze neked ingyenes platformok –, hiszen mindent tudnak, mivel piacra visszük a szokásainkat, preferenciáinkat, így már nem nehéz eltalálni, hogy valószínűleg milyen hívószavakra nyílik meg a pénztárcánk. A politikusok viszont sok esetben úgy viselkednek, mint a pletykás öregasszonyok. Mindenkiről mindent tudni akarnak. Hiszen, ha ez megvan – és most a bombariadók miatt kapóra jön a biztonságra való hivatkozás –, akkor már senki sem érezheti magát biztonságban. Hiszen a megannyi adatgyűjtés után mindenki zsarolható lesz, senki sem érezheti magát biztonságban. És ez lenne a hatalom célja, a totális megfigyelés. Már épül a rendszer. Ha hagyjuk...