A fürdőház rejtélyeiről

Szövevényes politikai belviszályokba keveredhetünk, feltárulnak előttünk az 1500-as évek tekintélyesebb német fejedelemségeinek párharcai, politikai összeesküvései, ha Philipp von Namur, az antwerpeni születésű jámbor tudós mellé szegődünk, és vele, valamint rossz hírű „barátjával” tartunk, aki hősünket bizony csúnyán megrövidítette pénz dolgában. Philipp gyűlöli a vizet, még inkább a kétesnél kétesebb hírű közfürdőket. Joggal, hisz a legtöbbjük – titkon – bordélyként is üzemelt, és a csinos szolgálólányookon kívül különböző divatos nemi betegségeket is lehetett ott szerezni. Hősünk mégis alkalmi barátjával, a gátlástalanul hazudozó és csaló Ulrich von Zanternnel tart, hogy visszaszerezze tőle a pénzét. A „langaléta burgundiainak” egy időre sikerül is elfelejtenie a fürdőzéssel kapcsolatos aggályait, mikor Heinrich Mahlmann frankfurti fürdőmester valóban elsőrangú fürdőjében megmártóztatja fél évszázados csontjait. Ezek után azonban rosszra fordulnak a dolgok. Az izzasztókamra egyre elviselhetetlenebb hőségéből kimenekülve az egyik közeli helyiségben ugyanis enyhülést nem, de egyszerre két hullát is talál, és kis híján maga is meghal. Sikeres felépülése után a jámbor, idősödő szobatudósból alkalmi nyomozóvá lesz, hogy kiderítse, milyen érdekek és kik állnak a gyilkosságok mögött.

A könyv egyik érdekessége, hogy az izgalmas cselekmény mellett bevezeti az olvasót a korabeli nyilvános fürdők világába. Sorra bemutatja a fürdőházak kiszolgáló helyiségeit, az első állomásként szolgáló vetkőzőszobát, ahol a látogató a ruhadarabjaitól és a gátlásaitól is kénytelen volt megszabadulni, hogy aztán egy szál ágyékkötőben elsétáljon az izzasztókamrába, a nagy medencében közös fürdőt vegyen, vagy fakádját egy kellemes és meglehetősen lenge öltözetű hölggyel – a fürdő „alkalmazottjával” – megosztva kóstolgassa a ház által kínált ételkülönlegességeket, illetve a szerelmet. A légyottok meghittebbé tételére egyébként az emeleten külön szobák várták az alkalmi szerelmeseket. A felfrissülni vágyó vendég a külsejét is rendbe hozathatta: hajvágás és -mosás is szerepelt a kínálatban. A fürdőtulajdonosok természetesen szép pénzt húztak ezekért a külön szolgáltatásokért, különösen az akkoriban divatos köpölyözés bizonyult nyereségesnek számukra, amelynek során nemcsak a rossz vértől, de jópár pfennigtől is megszabadították pácienseiket.

Bár Umberto Eco világhírű regényével, A rózsa nevével nem veheti fel a versenyt a korhangulat megragadása, az életmódtörténeti érdekességek közvetítése, a történelmi, filozófiai ismeretanyag és a fordulatos cselekmény arányos vegyítése tekintetében, mégis aki a nyári melegben egy kis borzongásra vágyik, s szeretne egy rendkívül izgalmas és mozgalmas könyvben vagy Heinrich Mahlmann frankfurti fürdőjében megmártózni, merüljön csak bele, illetve el benne. Nem fog csalódni.

(Wilfried Horwege: Gyilkosság a fürdőházban. Budapest, Fekete Sas Kiadó 2000)