Elvesztette legfontosabb szerb szövetségesét a Nyugat

# Reuters-felvételMerénylők ölték meg tegnap Zoran Djindjicset, Szerbia kormányfőjét. Djindjicsben a világsajtó sokáig a szerb demokratizálódás reményét látta, egy nyitott és felvilágosult értékeket valló nyugati típusú politikust. Különösen jó kapcsolatokat ápolt Németországgal, ahol egyetemre járt, és összesen 12 évig élt. Djindjics azonban, mint szinte minden délszláv politikus, ellentmondásos utat járt be a kormányfői posztig. A jugoszláv utódállamok háborújában a boszniai szerbek függetlenségért állt ki, és 1994-ben meglátogatta a muzulmánok ellen harcoló csapatok főhadiszállását. Később a Milosevics-rendszerrel is szimpatizált egy rövid időre. Djindjics 1996-ban alapította meg a Zajedno névre keresztelt ellenzéki tömörülést.

Djindjics katonatiszti családban született, és a Tito-korszakban nőtt fel Belgrádban. Amikor 1974-ben egy független egyetemista diákközösséget próbált alapítani, letartóztatták. Három év után szabadult a börtönből, és azonnal elhagyta Jugoszláviát. A németországi Konstanzban doktorált filozófiából. Tizenkét év után tért vissza a Bodeni-tó partjáról Belgrádba. 1989-ben a szerb Demokrata Párt alapító tagja lett. Az 1996-os önkormányzati választásokon aratott először győzelmet a szerb ellenzék. Djindjics ettől fogva Belgrád polgármestere lett.

Beiktatását több hetes tüntetéssorozat előzte meg, mivel a Milosevics-rendszer nem volt hajlandó elismerni az ellenzék választási győzelmét. Csak az utca nyomására hajlott meg a szerb diktátor, de a Zajedno szövetséget Vuk Draskovics kicsivel később sikeresen szétrobbantotta. Milosevics ugyanis a táborába csábította Draskovicsot. A koszovói háború folyamán Djindjics elmenekült Belgrádból, mert félő volt: a Milosevics-klán az ő likvidálására fogja kihasználni a háborús időket. A későbbi szerb miniszterelnök a NATO-bombázás alatt Montenegróban húzódott meg. A háború után ismét viszszatért Belgrádba, és az ellenzék élére állt. Környezete nyílt titokként kezelte a tényt, hogy Djindjics igazi célja az államfői szék megszerzése. Ambíciói ellenére pontosan mérte fel támogatottságát a lakosság körében, így Vojiszlav Kostunicának engedte át az elnöki posztot. Cserébe Djindjics vette át a miniszterelnöki tisztet. A két politikus viszonya az elmúlt években erősen megromlott, és Belgrádból az egyre keményebb hatalmi harc részleteiről tudósított a világsajtó.

Djindjics politikai álma Szerbia integrálása volt a nyugati államok közösségébe. Az újjáépítés és átalakítás hatalmas kiadásait a kormányfő nyugati hitelekből fedezte, amiért cserébe aktívan együttműködött a hágai bírósággal. Néhány szerb gyanúsított kiszolgáltatását választóinak nagy többsége sosem tudta elfogadni, köztük legnagyobb ellenfele, az államelnök Kostunica.